Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1994

3. szám - Figyelő

209 kutatást segítő pénzügyi ösztönzőket: hitelkedvezményt, adókedvezményt és pótlólagos kutatási forrásokat. A fejlett országok tapasztalatai közül különösen megfontolandó a következők átvétele: a K+F irányítása nem adminisztratív úton, hanem az összes involvált tényező érdekeinek figyelembevételével folyik. A kutatási rendszerben három döntéshozatali szintnek kell kialakulnia (politik.a, stratégiai és operatív), ezek közül különösen sürgető a középső, a kutatási tanács típusú szervezetek létrehozása. A világosan megszabott prioritásoknak egyensúlyi helyzetet kell kialakítani a K+F folyamatosan növekvő pénzügyi igényei és a rendelkezésre álló korlátozott erőforrások között. Természetes és kiegyensúlyozott kapcsolat szükséges a kutatás különböző típusai (alap-, irányított alap-, ipari, alkalmazott kutatás, fejlesztés stb.), a különféle fajta K+F egységek (állami, egyetemi, akadémiai, magángazdasági stb.) között. A K+F rendszer fejlődését valamennyi érintett fél (tudósok, tudományos közösség, finanszírozók, magáncégek, lakosság) közös érdekének kell tekinteni. Folyamatosan tökéletesíteni kell a K+F eredménycinek létrehozói és felhasználói közötti kapcsolatot. Mindehhez tekintetbe kell venni, hogy a kutatás minőségét megbízhatóan csakis független tudományos szakértők képesek megítélni, hogy a K+F kockázatos tevékenység, a legjobb kutatók sem szavatolhatják az abszolút sikert, és hogy a kutatók menedzselése speciális ismereteket igényel. lonescu-Sisesti,!: Restructuring the R + D system in Romania. = Science and Public Policy /Guildford/, 1994.1.no. 55-60.p. B.J. Egyetemi kutatás Csehországban Az oktatást és a kutatást a kommunista érában gondosan különválasztották, az egyetemek feladata az oktatás volt, a kutatást pedig az akadémiai intézetek végezték. A rendszerváltás után az új cseh kormány változtatni próbált ezen a helyzeten, de meglepő módon erős ellenállásba ütközött. A problémát tulajdonképpen a rendszerváltás egyik lényeges vívmánya, az egyetemi autonómia idézte elő. Az egyetemek 1990 óta gondosan ügyelnek önállóságukra és határozottan szembcszállnak a kormány „beavatkozási" kísérleteivel, például a strukturális reform terveivel. A cseh egyetemeken gyakorlatilag ugyanazok oktatnak, mint a bársonyos forradalom előtti időkben, kivételt csupán az a néhány fiatal és igen tehetséges szakember képez, aki a magán szektorban talált jól fizető állást. A rektorok megállapodtak ugyan, hogy értékelik az egyetemek személyzetét és eltanácsolják azokat, akiket a korábbi rendszer pusztán politikai érdemükért nevezett ki tudományos státusba, de végül senkivel szemben sem emeltek kifogást.