Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1994
3. szám - Szemle
SZEMLE SPANYOL TUDOMÁNY A spanyol tudománypolitika 1 kezdetei 1907-ig nyúlnak vissza, akkor alakult meg ugyanis a tudományos kutatások fejlesztését szolgáló bizottság, mely Unamuno szavaival ablakot kívánt nyitni Európára, célja volt a spanyol egyetemek színvonalának az akkori európai tudományhoz és filozófiához közelítése. A polgárháború és az azt követő korszak természetesen nem kedvezett a tudományok fejlődésének. Az. ötvenes évek végétől az ún. fejlesztési tervek egyik eredményeként megalakultak a tudomány és a technika országos tervezésének fórumai: 1958-ban a CAICYT (a tudományos és műszaki kutatási tanácsadó bizottság) és 1963-ban a tudománypolitikai kormánybizottság. A hetvenes évekig azonban a K+F csekély figyelmet kapott Spanyolországban mind a társadalom, mind a külső kapcsolatokra kevéssé építő ipar részéről. A nagy változás a nyolcvanas években, Spanyolország közös piaci tagságával szoros összefüggésben, a modernizációs folyamat felgyorsulásával és megszilárdulásával, a demokrácia beköszöntésével következett be. Nyilvánvalóvá vált, hogy a tudományos-technikai rendszer hatékony működéséhez meg kell teremteni a jogi előfeltételeket és mindenekelőtt koordinálni kell a szétforgácsolt tevékenységeket. Az 1986-ban elfogadott tudományos tönény (teljes nevén törvény a tudományos és műszaki kutatás támogatásáról és általános koordinálásáról) és az azt követően létrejött struktúrák és mechanizmusok döntő módon javították a tudományos kutatás helyzetét, és a kutatók tevékenységét az ország szempontjából fontos társadalmi-gazdasági területekre irányították. Napjainkban a tudomány mindinkább nemzetközi méretekben folyik; a spanyol tudománypolitikában is kiemelt helyzete van a nemzetközi tudományos együttműködésnek, azon belül is az európai és a latin-amerikai kapcsolatoknak. E téma fontosságát mutatja, hogy 1992-ben a központi kormány K+F költségvetésének 10 %-át szánta tudományos-műszaki együttműködésre. A tudósok helyzetében, megbecsülésében, anyagi elismerésében, a tudományos karrierépítés lehetőségeiben is komoly változás következett be. Az ipari-vállalati szektor érzékelte az innovációnak kedvező légkör kialakulását és méltányolta a kormányzat kutatástámogató intézkedéseit. 1. Ferercs Castiel,E.: I л politic« científica espanola: présenté y futuro. = Arbor /Madrid/, 1994. 577-578.no. 11 — 19.p.
