Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1994

3. szám - Tartalomjegyzék

V1NKLER PÉTER EGYETEMI TANSZÉKEK, KUTATÓCSOPORTOK TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓS TEVÉKENYSÉGÉNEK ÉRTéKELÉSE Az elmúlt két-három évben megújult hazánkban az érdeklődés az oktatás, különösen a felsőoktatás iránt. Az új oktatáspolitika eredményeképp egyre inkább érezhető azoknak az intézkedéseknek a hatása, amelyeknek eszmei alapját az a közéletünkben Széchenyi István óta élő nézet jelenti, miszerint az ország szellemigazdasági állapota a kiművelt emberfők sokaságától függ. Ki az oktatásba fektet tőkét, jól számít, pénze, fáradsága busásan megtérül idővel. Csakhogy épp az idővel és a befektetni valóval vagyunk ma (is) szűkösen. Ennélfogva, amink van, azt a lehető legjobban kamatozó helyre kell adnunk. S amink van, az a kevéske pénzen kívül éppen hogy a pallérozandó elme. így hát a tanintézeteknek is versenybe kell szállniuk a támogatások elnyeréséért, a tanítványok toborzásának jogáért. Számos pályázati verseny létezik jelenleg is már, s minél szélesebb e kör, annál kedvezőbb. Mind a hazaiak (pl. OTKA, FEFA, akkreditáció), mind a külföldiek (pl. PHARE, ACCORD, Soros) igyekeznek a legjobb indulókat kiválogatni. Sajnos akár személyek, csoportok, intézmények, akár programok vetélkednek is egymással, a támogatások szétosztásának elve és gyakorlata itthon is, külföldön is csak azok körében talál elfogadásra, akiknek jutott a pénzekből. S minthogy senki sem nyerhet minden alkalommal, állandósul a bírálat hangja. Sem abszolút tökéletesen, sem közmegelégedésre értékelni nem lehet. De lehet nagyon rosszul, rosszul, kevésbé rosszul és talán még elfogadható módon is. Mindehhez viszont szükséges az értékelés mint módszer és rendszer, az értékelendők és az értékelők mint egyének és testületek vagy hivatalok szakmai és etikai színvonalának „bizonyos nívójú" szintje. Úgy vélem, meg kellene egyszer valakinek kísérelnie, hogy ezt a „bizonyos nívót" meghatározza, felmérje, mert ez lehet az első lépés az értékelési kultúra javítása felé. Az értékelés - általános értelemben véve - egyike a legfontosabb és leggyakoribb szellemi tevékenységeknek. Az emberi tevékenységek eredményeinek abszolút vagy relatív módon történő értékelése sok esetben és sok vonatkozásban könnyen végrehajtható, számos más esetben és vonatkozásban bonyolult, sőt csaknem megoldhatatlan feladat. Példák és bizonyítás nélkül is belátható, hogy míg a fizikai munka mint célszerű emberi tevékenység eredményeinek lemérése a legtöbb szempontból viszonylag egyszerű, könnyen kvantifikálható, a szellemi munka eredményeinek felmérése és számszerűsítése rendkívül sokrétű és vitatható. Általában nehéz vállalkozás az új ismeretek megszerzésére irányuló tudományos kutatómunka eredményességének megítélése is. Annak ellenére, hogy az említett tétel igaz, a tudománymetria mint a tudomány kvantitatív aspektusait vizsgáló diszciplína számos módszert kínál a természettudományokban elért