Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1994

1. szám - Figyelő

15 Az ipari kutatóhelyek közül néhány kisebb vállalatot a Treuhandanstalt, a nemzeti privatizációs intézmény értékelt. A nagy vállalatokat, melyeknek jelentós K+F részlegük volt, a Treuhandanstalt privatizálta. A fordulat előtt az ipari K+F 65 000 személyt alkalmazott, ebből 1991 végére 35 000, 1993-ra csupán 15 000 maradt. A piaci rendszerre való áttérés a magánszektorban nagyon súlyosan érintette a K+F-et, a nyugatnémet ipar meglepő rövidlátásról tett bizonyságot. Mivel a Hoechst, a BASF, és a Bayer mindegyikének nagyobb a K+F költségvetése, mint az egész BMFT-é, elvárható lett volna, hogy segítséget ajánlanak fel a keleti ipari kutatásnak; s bár a politikusok és a tudományos szervezetek többször hangoztatták a helyzet veszélyességét, az ipar nem mozdult, még a Bundesverband der Deutschen Industrie sem. Bár nehéz az egyik országban szerzett tapasztalatot egy másikban hasznosítani, akad néhány olyan tanulság, mely a német tudomány egyesítéséből levonható, és esetleg másutt is hasznosítható lehet. A tudományos pályafutás ne függjön a kutatók politikai beállítottságától. A kutatók és a diákok szabadon vehessenek részt a nemzetközi tudományos életben. A nagyméretű, többezer alkalmazottat foglalkoztató és autokratikus rendszerű kutatóintézeteknél hasznosabb a független kutatócsoportokból álló rendszer. A tudományos kutatás visszahelyezése az egyetemekre erősíti az oktatást és meghatározza a jövőbeni innovációt. Sabclß.A.: Science reunification in Germany: a crash program. = Science /Washington/,1993.jún.l8. 1753 — 1758.p. Zs.S. * • * Németország 82 „kék listás" kutatóintézetének a jövőben jobban meg kell küzdenie a támogatásért. Ezek az intézetek (nevüket a papír színéről kapták, melyre az eredeti listájukat gépelték) az alacsony hőmérsékletű plazmafizikától a trópusi medicináig a legkülönbözőbb tudományterületeket művelik. Fenntartásukat az illetékes tartomány és a tíz szövetségi minisztérium egyike fedezte. Igazából azonban sosem tudtak beilleszkedni a német kutatási rendszerbe, amelynek három főpillérét az egyetemek, a Max Planck Társaság intézetei és az állami kutató központok alkotják. Nehézségeik csak fokozódtak az újraegyesítés után, amikor a Wissenschaftsrat ajánlására 34 keletnémet intézetet kék listásnak minősítettek (az igazsághoz tartozik, hogy az intézetek mindegyike túlságosan kicsi volt ahhoz, hogy állami kutató központ legyen, s egyikre sem tartott igényt sem az MPG, sem az egyetemek). A hirtelen megnövekedett számú intézet összesen 1,16 milliárd márkával rendelkezik, amelynek elosztásához komoly szakértelemre lenne szükség. A tervek szerint a kék listás intézetek esernyő szervezete, az AG-BL a jövőben hasonló hatalommal rendelkezik majd, mint az MPG, folyamatosan értékeli az intézetek tevékenységét és teljesítményét és tudományos bizottságot