Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1993
1. szám - Figyelő
34 További kockázatot jelent az egyetemek bürokratizálódása. A nehéz idők és az az elvárás, hogy az egyetemek vegyenek részt a gazdasági problémák megoldásában, a kormány szempontjából hivatallá tette az egyetemeket. Az egyetemi kutatást áruként kezeli a kormány, beleszól a pénzek elosztásába és a kutatási témák kiválasztásába is. A kutatók és egyetemi vezetők úgy vélik, a több pénzen kívül, problémáikat az egyetemeken belül kell or\'osolni. A szövetségi kormány nem fog segítségükre sietni készpénzinjekcióval. Az egyetemeknek meg kell vizsgálniuk, mi a feladatuk, s mi nem az. Rövid távú s radikális megoldásként számításba jöhet az oktatószemélyzet és az egyetemi programok számának csökkentése, a műszerek közös használata a környékbeli intézményekkel, az oktatók kötelező óraszámának növelése a tandíjemelés helyett, ugyanakkor a magiszteri fokozatú programok előtérbe helyezése, mert ott a hallgatók teljes tandíjat fizetnek, a vállalatok és a nyilvánosság jobb kiszolgálása. Marshal, E. — PalcaJ.: Cracks in the Ivory Tower. = Science /Washington/,1992.aug.28. 1196 — 1201.p. N.É. Az üzlet nem tesz jót a tudománynak Nagy-Britanniában ma arról panaszkodnak, hogy a kreativitás csökkenése miatt hanyatlik az ország versenyképessége. Márpedig a gazdasági megújulás a tudósok és mérnökök alkotókészségétől várható. A jó tudós becsületes és szerény, közkinccsé teszi tudományos eredményeit. Ez viszi előre a tudományos haladást, ám ez a magatartás ellentétes az ipar vállalkozói, versenyszel lem ű légkörével. Nagy-Britannia jelenlegi politikája a tudományt üzleti vállalkozásnak tekinti. Ha üzleti elveket alkalmaznak a kutatóintézetekre, a piaci érték összekeveredik a minőséggel, a menedzsment a kutatással, a vezetési készségek a tudományos tehetséggel. Hamis az az elképzelés, hogy minél nagyobb egy kutatóintézet, annál magasabb szintű kutatást végez. Az emberek nem egyformák. Azzal az agyberendezéssel, amivel valaki jó könyvelővé vagy menedzserré válhat, nem lehet kreatív tudós. A tudós természeténél fogva sokszor semmit sem ért az üzlethez, a gyakorlati élethez. Ezért terjedt el a nézet, hogy a tudós megelégszik apró jutalommal, sőt termékenyebb, ha szűkösek körülményei. Freud odáig ment, hogy azt állította, a kreativitás menekülés a valóságtól. Sajnos, olykor maguk a tudósok is osztják ezt a nézetet, s védelmezik ezt a romantikus elképzelést, mondván, az ínség csak javára válik az alkotókészségnek. Sikeresebbnek érzik magukat, ha eredményeiket alkalmazzák,
