Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1993
1. szám - Szemle
11 Nyilvánvaló, hogy az egyes országok által külföldön védelmet nyert szabadalmak száma számos más tényezővel is kapcsolatos (a szellemi tulajdon formái és jogi védelmének lehetőségei, társadalmi, politikai, gazdasági kapcsolatok és viszonyok, a K+F nemzetközi összefonódásai, a vállalatok és különösen multinacionális szervezetek üzleti stratégiája stb.). Amerikai és japán vállalatoknak az Egyesült Államokban elnyert szabadalmait (azok számarányának időbeni változását iparágazatok szerint, a leginkább idézett szabadalmak számát stb.) vizsgálva Frame és Narin arra a következtetésre jut, hogy a japánok nem másolják, nem utánozzák a más országokban kidolgozott termékeket, eljárásokat, hanem originális dolgokat alkotnak s a legtöbb ágazatban egyre inkább maguk javára fordítják a mind fejlettebb termékekért, technológiákért folyó versenyt. Bár 1985-ben átlagban minden tíz amerikai (vállalati) szabadalomra négy japán jutott, egyes ágazatokban már a japán vállalatok kaptak több szabadalmat (pl. belsőégésű motorok, fotográfia, dinamikus mágneses információtárolók, fénymásolás). Az említett tendencia várhatóan folytatódik és a közeli jövőben a 2,5:1 arány kiegyenlítődhet. Rendkívül érdekes Adler és Fang cikke 2 5, amely szerint egy K+F-szervezet munkájának hatékonysága (a kibocsátott szabadalmak számával mérve) csökken, ha a vállalat méretei (értékesítésben számolva) nőnek. Ez összevág Gilman 26 eredményeivel, aki azt találta, hogy a „patent inventivity" adat annál jobban csökken, minél nagyobb egy cég. (Természetesen nem az abszolút, hanem csak a relatív adatok csökkenéséről van szó.) Ez azt is jelentheti, hogy egy kisebb cégnek jobban kell építenie a relatíve sok innovációt hordozó termékekre, míg a nagyobbak kevés és nem túlságosan sok újat tartalmazó termékkel is elegendő nyereséghez juthatnak. Hasonlóan izgalmas tény 12 nagy amerikai vegyipari céget vizsgálva, hogy a K+F-támogatások egy alacsonyabb szintről történő növelése ugrásszerűen emeli a szabadalmak számát. Az.önban egy bizonyos költségszint felett (mintegy 80 millió S) már nagyon sokat kell befektetni ahhoz, hogy az innovatív aktivitás tovább fokozódjék. Campbell és Kincses 2 7 tanulmánya szerint a Battelle, Pacific Northwest Laboratories több, szabadalmakra épülő indikátort fejlesztett ki, amelyek egy-egy vállalat vagy akár egy egész ország műszaki teljesítményének, stratégiájának stb. mutatószámai lehetnek. Ilyen mutatószámok például — adott szervezet (cég, ország) műszaki, szellemi tulajdonának nagysága, — a szervezetek műszaki hátterének kora, — a szervezetek műszaki potenciáljának erőssége. 25. Adler, S. F. — FangH.H.P.: U.S. patent productivity. = Research Management /New York/,1986. 5.no. 29 —35.p. 26. Gilman,].].: Industrial research and development. 124 (1981) 27. Kineses I.: A szabadalmi információ mint a trendek, tendenciák felderítésének, prognózisok készítésének eszköze. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1986.ll.no. 577 — 585.p.
