Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1992

3-4. szám - Szemle

105 Folytatni kellene a funkcionálás és evolúció törvényszerűségeinek ismertetését, de erre itt nem látok módot. Arra viszont igen, hogy néhány aktuális következtetést az elmondottak alapján az olvasó figyelmébe ajánljak. Einstein: „Az elmélet határozza meg, mit figyelünk meg." A mindenkori társadalmi rendszerhierarchia értékrendje szabályozó- és preferenciahatásával alakítja összetevő rendszereinek evolúcióját, de alakítható-e maga a rendszerek sokaságának összhatására objektíven kialakuló értékrendi A rendszerevolúció hatására az önálló problématételezés és problémamegoldás — fejlettsége szerint, azaz az intelligencia evolúciós szintjeinek megfelelően — hierarchiába strukturálódik. Az intelligencia piramisszerű hierarchiája a diszkurzív gondolkodás strukturális szervezettsége szerint alakul az intuitív döntéshozataltól a tudatosság magas fokával jellemezhető logikai döntéshozatalig, és a szintek lényegében a megoldás programkészleteinek arányában és minőségében különböznek egymástól. Kooperatív, viszonylag szabadon alakuló rcndszcrhalmazban a magasabb intelligenciával és gyorsabb evolválódási képességgel rendelkező rendszerek kerülnek a rendszerhierarchia piramisának felső régiójába, élenjáró megoldásaik és eredményeik nem csak széles körben alkalmazható eszközöket, de cselekvési modellt is szolgáltatnak, tehát húzó hatást gyakorolnak a fejlettség alacsonyabb szintjén lévő rendszerekre. A magasabb műveltséget vagy a hosszú távon megtérülő beruházást, azaz a problémát és megoldását nem a többség, hanem a fejlettebb kisebbség tételezi egy társadalomban. A problématételezésben és megoldásban valóban élenjáró intelligenciának módja van tehát alakítani társadalma értékrendjét, vezetni, gyorsítani az alsó szintek evolválását, és ezzel egyben csillapítani azok elkerülhetetlen fluktuációját is. A klasszikus centralista hierarchiában az intelligenciának (inkább értelemnek, mint értelmiségnek fordítanám) erre korlátozott mértékben van módja, ehhez ugyanis hatalmon kell lennie, hatalomhoz jutva viszont diktátumával éppen önmagát fosztja meg elősorban a gondolkodás és vállalkozás szabadságától, önmaga degradálását okozva. Viszont, ha tudatosodik benne a fejlődés paradigmája, gyorsabban építheti ki a gyorsabb evolúció célirányos mechanizmusait, hogy áthidalva az alacsonyabb kulturális szint marasztaló lápterületét, a funkcionálás magasabb szintjén demokratikus mechanizmusokra térjen át. Japánban, Dél-Koreában, Tajvanon, Szingapúrban a nemzeti intelligenciának sikerült felemelni az ország közel sem demokratikus léghajóját a súlyos elmaradottság talajáról, és a fejlődés, a gyors evolúció és a demokrácia útjára irányítani. Ha elmulasztja a lehetőséget akár a kooperatív, akár a centralista struktúra felé hajló, átmeneti állapotban lévő hierarchiában, az vagy központosított formában újra stabilizálja magát, vagy önmagára hagyottan atomizálódik és valószínűleg megint központosított formában, de részekre szakadva építi újra magát. Ez a hierarchizálódás természetes útja. Ismét csak egy kivezető út