Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1992
1-2. szám - Szemle
2 „politikai hasznosítás"? „Minek a hasznosításáról van szó?" Elméletnek, empíriának, módszereknek? „Ki hasznosít?" Üzlet? Kormány? Pártok? Állampolgári közösségek? A definíció zavarosságán — amit többek között Larsen 1 is panaszol - Leviton és Hughes 2 azzal a javaslattal kívánnak segíteni, hogy minden hasznosítási esetben két „fenékhorogzsinór" kritériumot érvényesítsünk: tegyük világosság a kutatás politikai következményeit, és tegyünk különbséget a politikusok gondolatai és cselekvései között. Ezek a kritériumok segítenek megkülönböztetni a „hasznosítást" a „hatás" fogalmától. Amíg a „hasznosítás", „hasznosság", „használhatóság" kifejezések a kutatásnak politikai területen érvényesülő fontosságát jelentik, addig a „hatás" (impact) az, amikor valamely kutatási eredmény módosít egy politikát vagy egy politikai programot. A "hasznosításnak" három fő formája van. „Instrumentálisán" akkor alkalmazunk egy kutatást, ha bizonyíthatóan speciális döntést támogatunk vele. „Konceptuális" az alkalmazás, amikor a kutatási eredmények hatnak a döntéshozók gondolkodására, beállítódásukra, érvelésükre vagy a kérdésről kialakított bizonyosságuk szintjére. "Meggyőző" alkalmazásról pedig akkor van szó, ha másokat meggyőzünk kutatási eredményeinkkel egy politikai álláspont helyességéről. Ezeket a típusokat persze nagyon nehéz azonosítani, mert időkülönbség van a kutatás és az alkalmazás között, mert a hasznosítások általában informális természetűek és mert nincsenek alapjaink az összehasonlításokra. Maguk a megnevezett fogalmak is kétértelműek. A „meggyőző használat" minden bizonnyal létező hasznosítási forma, de nehezen különböztethető meg attól a funkciótól, amely a társadalomtudományokkal „legitimálja" a politikai akciókat. Az „instrumentális" (eszközszerű hasznosítás fogalma is kétértelmű, mert a politikusoknak érdekükben áll beszélni a kutatások hasznosításáról. Ezzel ugyanis igazolják, legitimálják azokat a döntéseket is, amelyekre pedig a kutatás nincs is hatással. A „konceptuális hasznosítás" fogalma tartalmazza a legtöbb veszélyt. Meghatározása ugyanis nem tesz különbséget aközött, hogy a politikusok gondolkodása (amelyre konceptuálisán hat a tudomány) szervezeti feladataikra irányul-e avagy sem. Mérés hiányában a definíció nagyon homályos és így az a legfőbb funkciója, hogy minden kutatást hasznosíthatónak tüntessen fel. Mert ha nem is látjuk intézkedésekben megtestesülni a tudomány hatását, még mindig mondhatjuk azt, hogy „bezzeg a gondolkodást befolyásolja". 1982-ben Hollandiában nemzetközi konferenciát rendeztek a témáról és arra a következtetésre jutottak, hogy a holland oktatáskutatás eredményeit nem használták fel az oktatáspolitikában. A kormány ragaszkodott ugyan ahhoz, hogy a kutatás irányuljon alkalmazásra, de ez nem növelte a hasznosítás mértékét. A kor1. LarscnJ.K.: Knowledge utilization: Current issues, pp. 49ff in The knowledge cycle. Ed. R.F.Rich. Beverly Hills - London, 1981,Sage. 2. Leviton,L.C. — Hughes,E.F.X.: Research on the utilization of evaluations: A review and synthesis. = Evaluation Review, 1981.4.no. 525-548.p.
