Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1992

3-4. szám - Szemle

113 36,6 %-a információs jellegű szervezet. A belföldi társaságok információs tevékenysége konkrét formáját tekintve meglehetősen koncentrált, hiszen mindössze három szakágazatban összpontosul a szervezetek háromnegyed része; ezek az építőipari, az egyéb anyagi - többek között gépi adatfeldolgozás és szoftverellátás -, valamint a szolgáltatási (reklám, piackutatás, műszaki-gazdasági szolgáltatás, irodai- és ügyviteli szolgáltatás stb.) szakágazat. Az információgazdaságban számbeli fölényben lévő szervezeti forma valóban kisvállalkozásokat, illetve kisméretű gazdasági egységeket jelent, melyekben átlagosan 9,26 főt foglalkoztatnak, miközben a nem-információs belföldi társaságok esetében az átlagos létszám 13,4 fő. A vállalati rendben gazdálkodó információs szervezetek tevékenységük szempontjából kevésbé koncentrálódnak, hiszen háromnegyed részük öt különböző szakágazatban működik. A szolgáltatási információs szakágazatot a pénzintézeti információs szakágazat követi, e kettő együtt 40 %-ot tesz ki. A piaci jellegű, kisméretű, mozgékony gazdasági szervezetek részaránya az infomációgazdaságban is növekvő, de ez a napjainkban végbemenő decentralizációs folyamat nálunk mégsem az információs technológiával, a gazdaság informatizálódásával hozható összefüggésbe. A gazdasági fejlődés követelményei az információgazdasággal szemben, vagy még inkább a fejletlenség leküzdésének hallatlan információigényessége ezt a piacgazdaság kiépülésével szükségszerűen együttjáró decentralizációs folyamatot azonban tovább erősítheti. A valóságos piacgazdaság mielőbbi kibontakozása érdekében hozott törvénysorozatból ez idáig kettőnek a hatása volt átütő erejű a magyar gazdaságra, és túlzás nélkül, a magyar társadalomra. A gazdasági társaságokról szóló törvény 1989. január l-jén lépett hatályba, de lavinaszerű hatása inkább csak a következő évben bontakozott ki. A törvényt követték a működő piacgazdaság kiterjedését célzó jogszabályok, amelyek közül a szintén az intézményi keretek átalakítását célzó ún. átalakulási törvény, valamint az egyéni döntéseket talán legjobban befolyásoló 1990. április l-jével életbe lépő egyéni vállalkozásról szóló törvény hatása talán a legközvetlenebb és a legkiterjedtebb a társadalomra és a gazdaságra. Az 1990-es év volt az a fordulópont, amikor a gazdasági szerkezet radikális változása nemcsak elkezdődött, de fel is gyorsult. A gazdálkodó szervezetek 1990-ben erőteljes intézményi reformmal reagáltak a politikai változásokra. A változások, különösen a kisebb méretű cégek számának gyarapodása, a gazdasági egységek feldarabolása, a gazdasági társasági intézmény gyors térhódítása szétfeszítette a korábbi szervezeti kereteket. Emellett a gazdasági válságra vagy az egyéni „sorsfordítás" lehetőségére az emberek nagy tömege reagált egyéni vállalkozóvá válással. A vállalkozási szféra gyors átstrukturálódását, kibővülését az információ- és adatgyűjtés egyáltalán nem tudta követni. Bár a különböző szervezetek (Statisztikai Hivatal, APEH stb.) megpróbállak lépést tartani, ez kevéssé sikerült. Még az APEH cégjegyzékében található vállalkozások egynegyede is „címzett ismeretlen" formában szerepel, s a cégbíróság bejegyzése sem teljeskörű. Ennek