Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1992
1-2. szám - Szemle
7 Eugene J. Meehan 9 az utóbbi tíz év amerikai közgazdaságtudományi szakirodalmának tanulmányozása alapján arra a következtetésre jut, hogy ennek 90 %-a nem foglalkozik gyakorlati problémákkal. Az írások általában a „gazdasági rendszer" és a „piac" analitikus elemzésével foglalkoznak. Fogalmaik empirikusan kétségesek, amelyeket semmiféle adat nem támaszt alá, tanácsaik pedig csak posztulátumok. A közgazdaságtan utánozza az elméleti fizikát, azonban nincs olyan megfigyelési alapja, mint a kísérleti fizika. Ha a közgazdászok adatokat használnak, ezeket olyan hivatalok gyűjtik össze, amelyeknek nincs kapcsolatuk a kutatóval. így aztán a kutatók definícióinak nem sok közük van a valósághoz. A közgazdászok rengeteg modellt dolgoznak ki, ezek több mint 80 %-ának semmi köze sincs az alkalmazáshoz. Nem alapulnak megfigyelésen és nem használhatók fel beavatkozási célokra. A modellek tételei empirikusan vagy kétségesek, vagy egyszerűen tévesek. Erre legyen példa a „racionális gazdasági cselekvő" fogalma, amely a valóságban nem létezik. Az ökonometriai cikkek 90-95 százaléka — oksági modellek helyett — csak elvont technikai problémákkal foglalkozik, a többi pedig korrelációs modelleket mutat be és ezért beavatkozásra alkalmatlan. Mcehan olyan új tudáselméletet javasolt kidolgozni, amelyben a tudás az emberi célok követésének eszköze, pragmatikus és instrumentalista. Szerinte a politika bizonyos eszközöket igényel. Ehhez egy prioritási rendszer szükséges, amely lehetővé teszi a választást egy-egy szituációban. Az elérhető választás tartalma empirikus kérdés, amely egyaránt függ a szituációtól és az emberi képességektől. A prioritási rendszert normatív változókkal kell megalkotni, számolva az emberi élet legfontosabb értékeivel. Mind az eszközöket, mind a cselekvési szabályokat úgy kell megfogalmazni, hogy a gyakorlatban folyamatosan javíthatók legyenek. Az eszközök operacionalizált fogalmakat, osztályozásokat, leírásokat, előrejelzéseket és ellenőrizhető oksági elméleteket tartalmaznak. Martin Bulmer 1 0 az angol társadalomtudományok történetén keresztül mutatja be az elméleti és empirikus kutatások közti szakadást. A 19. századi kutatók - például Booth, Rowntrcc és a Webbs házaspár - a társadalmi reformok szolgálatába állították tudásukat. Webbsék ebben a szellemben segítettek 1895-ben megalapítani a London School of Economics-ot. Az ő empirikus hagyományuk vezetett a „social engineering" (társadalmi mérnökség) modell kidolgozásához. A közigazgatást (social administration) támogató társadalomtudományok leíróak, tényszerűek, statisztikusak és nem nagyon elméletiek. Bulmer bírálja ugyanakkor az empirizmust és a társadalmi mérnökség modelljét. Szerinte a társadalomtudománynak mindig oszcillálnia kell az elméletek és a tények között. A „felvilágosító" típusú kutatás elismeri, hogy a politikai döntéshozás nem 9. Meehan, E.J. : Resoncd argument in social science: Linking research to policy. Westport, CT — London, 1981, Greenwood. 10. Bulmer, M.: The uses of social research: Social investigation in public policy making. Boston - London, 1982,Л11сп — Unwin.
