Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1991

1. szám - Szemle

37 zatoktól kapott támogatást és szerződést. Az egyetemi vonatkozású kutatást némileg járulékos kategóriának tekintik, mely a hivatalosan az egyetemen kívül eső szervezetekben folyik. E szervezetek egyetemi jellegű kutatási típussal foglalkoznak, így a hat ország adatai valóban összevethetők. Ebbe a kategóriába tartoznak olyan kutatási kiadások, melyek sokféle intézménynél jelentkeznek, így az amerikai FFRDCnél (Federally funded R + D Centers), köztük az Országos Légköri Kutatási Központnál, a Stanfordi Lineáris Gyorsító Központnál, a Max Planck intézeteknél vagy a japán Monbusho által támogatott kutatóintézeteknél. E három kategóriával remélhetőleg sikerül az OECD felsőoktatási K+F adatai közötti eltéréseket kiküszöbölni. Ezeket az adatokat igen gyakran használják az egyetemi kutatás nemzetközi összehasonlítására, holott erősen eltérő felsőoktatási kutatási struktúrákat, definíciókat tükröznek. Pl. Hollandia esetében az OECD statisztika csak a doktorátust adó intézeteket regisztrálja, Japánnál a műszaki főiskolákat is. Az amerikai felsőoktatási K + F számadatok olyan feladatorientált FFRDCket is magukba foglalnak, mint a Los Alamos-i Országos Laboratórium és a Lincoln Laboratórium, amíg más országokban ilyen kutatási központokat kormányintézményeknek tekintenek. Az 1975 - 87-es finanszírozási trendek valódi értékének összehasonlítása érdekében az összes ráfordítást az 1987-es árakra számították át, a bruttó hazai termékre az OECD deflátort használták. Bár ezzel a kutatási költségek valódi inflációs rátáját alulbecsülik, a nemzetközileg összehasonlítható K+F defiátorok hiánya miatt nincs más választási lehetőség. A következő lépésben a nemzeti valuták értékét amerikai dollárra számították át. Mivel a hivatalos átváltási arányok változóak s ritkán tükrözik a valódi ráfordítási költségeket, az OECD által kidolgozott vásárlóerőparitás volt az irányadó. Sok közgazdász szerint ez nem a legjobb módszer a kutatási ráfordítások összehasonlítására, ezért egyes adatoknál az átlagos hivatalos beváltási árfolyamokat használták. A végső értékelésnél az amerikai ráfordításokat összevetették a négy európai állam együttes ráfordításaival is. Átfogó trendek Az 1. táblázat az 1975-87 közötti kormányfinanszírozási adatokat mutatja. Az általános egyetemi alapok valódi értéken az Egyesült Államokban több mint 50 %-kal emelkedtek, ez azonban az egyetemi és kapcsolódó kutatás országos költségvetésének csak 20%-a. Európai szinten 45%, Japánban több mint 65% adódik. Közben Európa az amerikai finanszírozási modell felé halad azáltal, hogy az általános egyetemi alapok rovására előtérbe helyezi a projektumfinanszírozást, illetve más, "címkézett" költségvetési összegek nyújtását. A négy európai ország 20 - 40 %-os növekedést könyvelt el a külön költségvetésből finanszírozott kutatásokban, de ennek ellenére az 1987. évi 9,9 milliárd dolláros amerikai ráfordítás a többszöröse az európai 2,5 milliárd dollárnak (Japán hátul kullog a 0,9 milliárd dollárral).