Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1991

1. szám - Szemle

34 %-át teszi ki, ez a szektor külföldi technológiai függősége miatt szintén problematikus. Történelmileg úgy alakult, hogy az agronómiai kutatások több mint tíz nemzetközi központban folytak, amelyek a Mezőgazdasági, Halászati és Élelmezési Minisztériumhoz tartozó INIA-tól (Országos Mezőgazdasági Beruházási Intézettől) függtek. Ma a minisztérium irányítja az agronómiai kutatások nemzeti programját. A CSIC és az egyetemek is rendelkeznek agronómiai kutatási laboratóriumokkal, melyek finanszírozása a mezőgazdasági és egyéb minisztériumok dolga. Az autonómiák zöme saját kutatóközpontokat szervezett. A különböző felügyeletek és a regionális felosztás miatt állandó viták vannak. Ez még azzal is párosult, hogy a tervezés és az állami ellenőrzés hiánya elősegítette a hatalmával eltelt, gyakran elavult adminisztráció megcsontosodását, amelynek az idős, konzervatív tudósréteg a támasza. A spanyol helyzet komplexitása még szembetűnőbb az oktatásban és az egészségügyben, mivel az államhatalom képviselete autonómiánként változó. Bár a III. Károly Egészségügyi Intézet a vonatkozó törvény értelmében már 1986-ban megalakult, de az egészségügyi és a kutatási minisztérium első közös projektuma csak 1988-ban indulhatott el. Spanyolország modernizációs törekvéseiben az európai nagyok - Franciaország, Anglia, Németország - modelljéhez keresi a csatlakozást, amelyek viszont az Egyesült Államok és Japán után futnak. Ebben az őrült hajszában a kormány azt kockáztatja, hogy elszakad tudósaitól. Főleg a külföldről visszatért tudósok panaszkodnak a szellemi légkör hiányára. Egyik szócsövük, az Egyesült Államokba elszármazott Nobel-díjas Severn Ochoa, jóllehet nincs egy véleményen azokkal, akik egy eredeti spanyol tudományfejlesztési modellt szeretnének, mégis azt állítja, a kormány nem igazán hisz a tudományban. Különösen azért bírálja a kormányt, mert nem fejleszti az alapkutatást, csak az alkalmazottat erősíti. Sajnálattal konstatálja, hogy semmi nem történik a lakosság tudományos és technikai műveltsége fejlesztése érdekében, enélkül pedig semmiféle fejlődés nem képzelhető el. Spanyolországban mindössze két tudományos és műszaki múzeum van, Katalóniában és Valenciában. A tudósokat nehéz rávenni a tudomány népszerűsítésére. A lakosság keveset olvas a Franco-korszak következményeként, amikor is minden írás gyanús volt. Barrera, a katalán parlament egykori első elnöke elhatározta, hogy a probléma megoldását a gyökereknél kezdi: költségvetésének nagy részét arra szenteli, hogy a fiatalokkal felfedeztesse a tudományos gondolkodást; versenyeket szervezett, feltalálói központokat nyitott és ismeretterjesztő könyveket adott ki. A fiatal tudósok első, 1988-ban megtartott kongresszusukon maguk is panaszolták, hogy a spanyol oktatási rendszer nem mutat érdeklődést a kutatás iránt. Kérdés, hogy miközben világszerte előtérbe kerülnek a különböző "ikák" - informatika, robotika, domotika (az elektronika házi alkalmazása) -, nem fogja-e Spanyolország elhanyagolni azokat a legalább ennyire értékes (geológiai, agrárstb.) kutatásokat, amelyeket intenzifikálni lehetne, és amelyekhez Spanyolország egyedülálló forrásokkal rendelkezik, vagy például az élettudományokat, ahol oly sok