Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990

1. szám - Figyelő

Figyelő Prioritások kiválasztása—stratégiai konferenciával A tudománypolitika központi kérdése a kutatási prioritások meghatározása. A prioritás meghatározása jellege szerint lehet területközi és területen belüli. A területközi prioritások meghatározása mind ez ideig többé-kevésbé megoldhatatlan probléma. Nem lehet olyan kritériumrendszert felállítani, amely figyelembe veszi a különböző tudományterületek eltérő aspektusait. A Holland Tudománypolitikai Tanácsadó Testület /RAWB/ és számos független kutató is arra a következtetésre jutott, hogy a prioritásokat értékelő procedúrákat a tudománypolitikai döntéshozók mind ez ideig nem alkalmazták. A tudományterületen belüli prioritásokat meghatározó módszerek validitását illetően is számos kritika hangzik el. A kutatási tanácsok nem a prioritások meghatározására összpontosítanak, hanem inkább a kialakított választások elfogadtatására. A RAWB az elmúlt években kialakította és alkalmazni kezdte a stratégiai konferenciák modelljét a tudománypolitikai döntéshozatali gyakorlatban. A hét holland kutatási bizottság tevékenységének vizsgálata alapján megállapították, hogy az alkalmazott módszerek és technikák nem segítik a szakértői csoportokat. A tudománypolitikai prioritások meghatározásának folyamata egy több szereplős játéknak felel meg, ahol a politikusok, a kutatók, a közbenső szervezetek állandó interakcióban állnak egymással. Ez az interaktívfolyamat eredményezi azokat a kutatási programokat, amelyek nincsenek túlterhelve irreális várakozásokkal. A prioritások meghatározása a lehetőségekhez igazodik, figyelembe veszi a kutatási rendszer dinamikáját és kapacitását. A holland tudománypolitikai gyakorlatban, ahol a tanácsadó testületek nem rendelkeznek forráselosztói jogkörrel, ezek az elvek igen fontos szerepet játszanak. A bizottságok csupán megvitatják a stratégiai kutatási igényeket és biztosítják a javaslatok megvalósulásának esélyeit. Mobilizálják az illetékes minisztériumokat, a finanszírozókat, a felhasználókat és a tudományos közösséget. A RAWB nézetei szerint a kutatási prioritások meghatározásának integráns része a megvalósíthatóság vizsgálata; a tudósoknak, politikusoknak és a potenciális felhasználóknak a kezdetektől részt kell venniük a folyamatban; és hangsúlyos az érdekelt felek nézeteinek közelítése. A RAWB 1984 óta kísérletezik a stratégiai konferencia UNESCO által javasolt módszerével. A kétnapos tanácskozáson mintegy húsz fő vesz részt: széleslátókörű vezető kutatók, politikusok és a kutatások alkalmazói. A konferencia négy fázisból áll. A helyzetelemzés értékeli a lehetőségeket és a buktatókat (pl. a kormánypolitikát, a piac várakozásait, a kulturális és társadalmi fejlődést, a tudományt támogató területek fejlődését). Elemzik az érintett kutatási terület meglévő