Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990
1. szám - Tartalomjegyzék
40 vetelte a legfőbb cél, a győzelem érdekében. A személyi kultusz légköre a győzelmet teljesen a sztálini rendszerrel és vezetésmóddal azonosította. A győzelmet úgy tekintették, mint az országban kialakult társadalmi rendszer diadalát, a kiválasztott út helyességének bizonyítékát. A politikai ellenzéket megsemmisítették (először politikailag, majd fizikailag is) még a harmincas években, akik pedig mégis megmaradtak, a háború után nem jutottak szóhoz. A szovjetológusok körében „leningrádi ügyként" ismert az az egyéni harc, amely a vezér befolyásolásáért folyt. A háború a fennálló politikai rezsimet eddig soha nem tapasztalt mértékben szilárdította meg. A „regionális irányítást" gyakorlatilag levették a napirendről. Ilyen körülmények között megteremtődött a lehetőség, hogy politikai értelemben semmit nem kockáztatva, egy kicsit engedjenek a túlzott centralizáció és a gazdasági-társadalmi szabályozás béklyóinak szorításán. Az újra békés körülmények közé került népgazdaság is nyomatékosan követelte a decentralizálást. Attól már nem kellett félni, hogy ez a helyi vezetés politikai befolyásának növekedéséhez vezetne. A tudományban valami megvalósulhatott ennek következtében: a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején sorra jöttek létre a köztársasági tudományos akadémiák, filiálék és kutatóhelyek Azért is megtörténhetett ez, mert egyre nyilvánvalóbb volt a tudomány és gazdaság igénye a tudományos potenciál központosításának csökkentésére. Igaz, az akadémiai tudományt ezek a decentralizációs tendenciák alig befolyásolták: 1951-b^n a SZUTA intézeteinek majdnem 80%-a Moszkvában és Leningrádban működött. Ráadásul a filiálék intézményei, legalábbis Szibériában, csak nagyon korlátozott mértékben foglalkoztak alapkutatásokkal, mivel kevés volt a szakember, gyenge az anyagi-műszaki bázis, hiányzott a koordináció az ágazati tudományos kutatóintézetekkel és a főiskolákkal, laza volt a kapcsolat a központtal. De az alkalmazott kutatási feladatokat sem tudták kellő hatékonysággal megoldani a filiálék. A kutatási tematika meglehetősen korlátozott volt, a komplex kutatások vezetése pedig meghaladta a filiálék erejét. T.F. Gorbacsov, a Nyugat-szibériai filiálé elnöke is hangsúlyozta, a filiálé eredményei „csak kis mértékben elégítették ki a folyamatosan növekedő regionális gazdasági igényeket". Az önfejlődés mindenfajta lehetőségétől megfosztották a filiálékat az irányítási elvek és a rendelkezésre álló forrásbázis. Egyértelmű tehát, hogy a filiálék, a negyvenes években kialakult formájukban korlátozott hatást gyakorolhattak csupán. Sem a gazdaság, sem pedig a tudomány igényeit nem tudták kielégíteni. Mégis, az ország irányítási mechnanizmusa szempontjából logikátlan lett volna már akkor kilépni a tudomány területi fejlesztésének keretei közül. Ez csak az ötvenes évek végén, új, alapvetően megváltozott feltételek mellett történt meg. A politikai tényezők bevonása a tudományfejlesztés történeti elemzésébe sok szempontból megváltoztatja a sztálinizmus regionális tudományos stratégiájáról ki13/ Kanygin,Û.M. — Botvin, VA.: Problemy razvitiâ i ispol'zovaniâ naucnogo potenciala krupnyh gorodov. 30.p. 14/ Izvestià vostocnyh filialov Akademii nauk SSSR. 1957. 8ло. 73.p.
