Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990
1. szám - Tartalomjegyzék
38 mutatkozott. Ez magyarázza az akkor épített iparvállalatok ésszerűtlen telepítését, a rosszul tervezett építkezések gigantikus méreteit, az üzemek, gyárak alacsony technológiai és műszaki színvonalát stb. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni Buharint, aki 1928-ban óva intett, hogy a „jövő tégláiból" nem lehet „mai gyárakat" építeni. Ez a fajta „építkezés" egyenes következménye volt a gazdasági fejlesztési stratégia tudományos alapjai hiányának. Szibériában, az intenzív gazdasági fejlesztés régiójában ez nagyon élesen nyilvánult meg. Még egy körülményt nem lehet figyelmen kívül hagyni. A harmincas évek eleje az az időszak, amikor a Szovjetunióban a sztálini adminisztráció politikai stabilitásának kérdése eldőlt. Megszilárdításának egyik eszköze a totalitárius hatalom természetéből fakadó kemény centralizáció alapelve volt. Jogosan feltételezve, hogy a politikai követelések a gazdasági hatalomra építhetnek, a központi vezetés megkezdte a helyi adminisztráció aktív elnyomását. Jellemző a központra az a törekvés, hogy igyekszik csökkenteni a helyi döntések jelentőségét, leépíteni a helyi adminisztráció funkcióit. Ez nyilvánult meg abban, ahogyan Szibéria közigazgatási státuszát megváltoztatták, előbb Kelet- és Nyugat-Szibériára osztották, majd kiszakítottak belőle egyes területeket. Ennek megfelelően megváltozott a regionális közigazgatási struktúra is. A látszólagos decentralizáció egyértelműen a központi hatalom megerősítését szolgálta; a helyi adminisztráció gazdasági kérdésekben való döntési lehetőségeit lényegesen korlátozta. A gazdasági irányítást a végletekig központosították. Minden alulról jövő kezdeményezést elfojtottak, mely a helyi vezetés gazdasági, következésképpen politikai tekintélyét és lehetőségeit növelhette volna. Feltételezhető tehát, hogy a hatalmas regionális tudomány, különösen Szibériában, ahol elég erőteljes volt az ellenzéki hangulat, aligha valósulhatott volna meg. Ezek a tervek a centralizált „ágazati" gazdaságpolitika, és ezen keresztül az ország társadalomfejlesztési koncepciója nyílt ellenállásába ütköztek. A szubjektív faktorok erősebbnek bizonyultak, a gazdaság áldozatul esett a politikának. Azért is lehetett ezt megtenni, mert a,,kompenzációnak" azért feltűntek bizonyos elemei. Először is a gazdasági fejlesztés tudományos alapjaiban mutatkozó hiányt részben úgy próbálták kompenzálni, hogy Szibériában a hatóságokon belül kezdték kiépíteni a tudományt. Ez az expanzió csendesen, tervszerűtlenül folyt, valamiféle pragmatikus reakcióként a kialakult gazdasági, technikai, technológiai nehézségekre. Másodszor, a harmincas évek a „Gulág szigetcsoport" kialakulásának ideje. A kényszermunka szélesedő hálózata nem kerülte el a tudományt sem. Ennek következtében hozták létre a kis szigetekből álló „Gulágot", ahol a bebönönzött tudósok, kutatók, mérnökök stratégiai célú tudományos-műszaki kutatásokkal foglalkoztak. Ide tartoztak még a „kommunizmus nagy építkezéseinek" tudományos megalapozásával kapcsolatos munkálatok is. Néhányat megvalósítottak (pl. a Fehér-tengeri a Balti-tengerrel összekötő csatornát), néhányat akkor vetettek papírra (pl. a szibériai BAM-ot). 9/ Danilov,V:. Fenomen pervyh patiletok. = Gorizont 1988. 5ло. 28—38.p. 10/ Buharin,N.I:. Zametki èkonomista. = ÉKO/ Novosibirsk/, 1988.9 ло. 76.p.
