Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990
1. szám - Tartalomjegyzék
36 váltásának egyik alapvető mutatója a tudományfejlesztésben a hangsúly eltolódása a tudománypolitikai centralizáció vagy decentralizáció felé. Nézetünk szerint, ez az irányítási kulcsprobléma közvetlenül extrapolálódik a tudományos potenciál területi elosztására, ezzel is hangsúlyozva a politikai tényezők szerepét a tudományfejlesztésben. Ez a kérdés elméleti vonatkozása. De mindez jól összecseng a szovjet tudománytelepítési gyakorlattal, főleg a szibériai területeken. Napjainkban Szibériában többprofilú tudományos központok hatalmas, világhírű komplexuma működik. Az akadémiai tudományos potenciál építése azonban nem volt egyszerű a régióban. Sokáig az akadémiai tudomány Szibériában rendkívül elmaradott volt, és csak a központból érkező ideiglenes expedíciók képviselték. Az állandó akadémiai intézményi hálózat kialakításának kezdetét a negyvenes évek közepére teszik, amikor megalakult a SZUTA Nyugat-Szibériai Filiáléja. De az állandó intézmények terve már korábban felmerülr, a húszas évek végétől már általánosságban vitatták ezt a kérdést, a harmincas évek elején pedig már számos tervet részleteiben is kidolgoztak. Különböző típusú tervek voltak, köztük olyan is, amely alternatívát kínált . Ferszman akadémikus például a tudományos kutató állomások olyan hálózatának kifejlesztését tervezte, amely az akadémiai expedíciók eredményeit összegzi, ezek tehát a központi intézeteknek sajátos járulékai (függvényei) lettek volna. A terv azonban nem számolt a szervezeti struktúra jelentős átalakításával és az akadémiai tudomány decentralizálásával. Sokkal radikálisabbak voltak azok a tervek, amelyeket a helyi adminisztráció javasolt. Már 1931-ben javasolták a SZUTA-nak, hogy szervezzen Habarovszkban, Irkutszkban, Novoszibirszkben, Szverdlovszkban, Alma-Atában, Ashabadban filiálékat. Az akadémián speciális szakértői bizottságot hoztak létre ezt követően, amely még ugyanabban az évben javasolta, hogy a SZUTA szervezze meg tudományos kutatóbázisait a fontosabb közigazgatási és gazdasági központokban, így Novoszibirszkben is. A terv eredményeképpen komplex akadémiai intézmények országos rendszere jött volna létre. Az intézeteknek vezető szerepet kellett volna játszani az adott régió termelőerőinek tanulmányozásában. Hamarosan a legfelsőbb vezetők is támogatták ezt a programot. A konkrét megvalósítással a helyi közigazgatási szervek foglalkoztak. A javaslatokkal összhangban úgy tervezték, hogy Szibériában az akadémia kiépítését két ütemben haj t ják végre: az elsőben a harmincas évek elején néhány kisebb állandó osztály jön létre, majd a másodikban a harmincas évek közepétől a teljesértékű tudományos intézetek komplexuma. A regionális akadémiai osztályok létrehozásának tervét még abban az évben jóváhagyta a SZUTA. Javasolták, hogy a régiókban úgynevezett „mikroakadémiákat" létesítsenek, amelyek önállóan, nagyszabású kutatásokat végeznének és a területi gazdasági szervekkel is konzultálnának. A harmincas évek elején tehát komoly erőfeszítéseket tettek az ország tudományos potenciáljának decentralizálására, a tudományos komplexumok hálózatának a perifériákra történő helyezésére. A tervek nagy része nem 4/ Anemov.E.T:. Proektyorganizacii nauényh uéretdenij AN SSSRv zapadnoj Sibirivgodypervyh patiletok. (Formy organizacii nauki v Sibiriistorideskij aspekt.) Novosibirsk, 1988. 159— 174.p.
