Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990
1. szám - Tartalomjegyzék
34 Egyébként maga a „politológia" szakkifejezés egészen a legutóbbi időkig a szovjet társadalomtudományban a legjobb esetben is csak a „tudománytalan" jelzőt kaphatta. Úgy tűnik, minden nehézség ellenére itt az ideje, hogy feltegyük a fent említett kérdéseket. Ezt nem csak a tudomány ismeretelmélete, de a társadalmi gyakorlat is megköveteli. Л tudományos-műszaki haladás korrekt, távlatos stratégiáját lehetetlen kidolgozni visszatekintés és a szovjet tudománypolitikai mechanizmus megértése nélkül. Ezeket az ismereteket színvonalas tartalommal megtölteni csak úgy lehet, ha a tudományelméleti kutatások struktúrájába „bekapcsolódnak" a politikai problémák is. Ezzel kapcsolatban különös jelentőséggel bír a szovjetológiai munkák tapasztalatainak átgondolása, ahol a politológiai szempont mindig is a gazdasági-társadalmi kutatások integráns része volt. A tapasztalatok szerint már az első, akár csak felszínes kísérletek is minőségileg új eredményeket hoznak, ha a politikai szempontokat is bevonják a szovjet tudomány társadalmi intézményrendszerének vizsgálatába. Erre törekszik ez a cikk is, melynek tárgya a regionális tudományfejlesztési stratégia tanulmányozása a Szovjetunió keleti részén, a harmincas és negyvenes években. Nem lehet a tudomány társadalmi fejlődését megítélni, ha nem ismerjük a társadalom szervezetének és működésének alapelveit. Adminisztratív-utasító rendszer, parancsuralmi rendszer, kaszárnya-szocializmus, totalitarizmus — ezek a kifejezések többnyire ismertek az olvasó előtt. Közülük egy fontos momentumot érdemes kiemelni: a sztálinizmus idején a szovjet társadalom a lehető legkeményebben (merevebben) megszervezett társadalom volt. Találóan határozta meg Nove professzor, hogy az egész szovjet gazdaság (és maga az egész társadalom is) olyan volt, mint egyetlen gigantikus korporáció — egy „USSR Ltd.", amelyet a központból irányítottak. A társadalomnak ilyen mérvű szervezettsége lehetővé teszi, hogy minden benne lezajlott decentralizált „konvulziót" a hatalom legfelsőbb szintjein végbemenő változások tükrében vizsgáljanak. Ez egyébként nemcsak az irányítási szférára, hanem a társadalom minden egyéb tevékenységére, a tudomány fejlődésére is vonatkozik. A regionális tudományfejlesztés szovjet történetírásában hagyományosan a „gazdasági determinizmus" dominál, amely finomított formában abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy a tudománytelepítés első és közvetlen célja a területi iparfejlesztés. Egyéb tényezőket másodlagosnak tartanak. Ez a felettébb leegyszerűsített megközelítés nem korrekt. Ugyanis éppen a regionális és országos tudományépítési forgatókönyv apologetikájához vezetne, ha az egészet az ipar körzetesítéséből származtatnánk. Az alternatívák értékelése szempontjából pontosan a különböző faktorok egybeesésének elemzése a regionális tudományfejlesztéskulcskérdése. A tudományos, társadalmi-gazdasági és politikai koordinátákat kell megvizsgálni. Jellemző, hogy az általános szociológia megítélése szerint a kérdés ilyetén feltevése eltolja a hangsúlyokat a lezajlott események értékelésében. 1/ NoveyA'- The Soviet economic system. Boston, 1986.7.p. 2/ Kanygin, Ü.M. — Botvin, VA:. Problemy razvitiâ i ispol'zovaniâ naucnogo potenciala krupnyh gorodov. Kiev, 1980. 20—21. p.
