Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990
1. szám - Tartalomjegyzék
22 A valódi ütközőpont a jelölésnél a tudományos teljesítmény mérése ill. értékelése. Vita tárgya ez az osztályon belül, a különböző tudományok képviselői, az elméleti és alkalmazott kutatást végzők között, s konfliktus forrása lehet az osztályok között is a létszámok elosztásánál. A tudományos teljesítmény értékelésének bevett módja a publikációs jegyzék és a citációs index, vagyis annak leírása, hogy hol és mit publikált a jelölt, publikációit hányan és milyen folyóiratban idézték. E mennyiségi módszert többen támadják, használhatóságát megkérdőjelezik. Egyes vélemények szerint az írott, a klasszikus publikációs struktúra keretei között folytatott kommunikáció — ha nem csak reagálás nélküli közlésről van szó — idejét múlta, de legalábbis jelentősége eltúlzott. A személyes kommunikációnak, az informális csatornáknak jóval nagyobb szerepe lehet a tudományos felfedezéseknél egyszerűen a gyorsabb információáramlás miatt, mint a hagyományos tudományos kommunikációs formáknak. 1 0 Kulcsár Kálmán e vonatkozásban kategorikusan fogalmaz: "... a publikációk száma önmagában nem minősít. Azok a kiegészítő információk pedig, amelyek a publikáló értékére vonatkozóan valamiféle támpontot adhatnának ... a társadalomtudományok esetében nem használhatók." 1 1 De a természettudományok területén is nehezíti a módszer alkalmazását, hogy más-más diszciplínákban eltérőek a citálási szokások, illetve meghatározó, hogy a kutató témája mennyire speciális (pl. a Balaton-kutató esetében a tudományos eredmény értékétől függetlenül a produktum nemzetközi visszhangot nem kelthet). Ha a jelöltek azonos teljesítményt mutatnak fel, akkor a versenyben más szempontok is dönthetnek. így például: teremtett-e a jelölt iskolát, vannak-e tanítványai, ha igen, van-e tudományos fokozatuk. A jelölés befolyásolhatja, hogy a jelölt hányadszor kerül szóba, de nem egyszer szinte mindent megelőzve, még a tudományos teljesítménytől is függetlenül, valamelyik tudósnak a jelleme, habitusa lehet a jelölés akadálya. 1 2 Nagy formátumú tudósoknál is előfordul, hogy "nyitottságuk éppen akkor hagyja el őket, amikor a legnagyobb szükségük lenne rá". 1 3 így azután előfordul kivételes esetben az is, hogy valaki, mások helyett, nevető harmadikként lesz jelölt. Interjú-alanyaink elmondása szerint az egy osztályon belül képviselt tudományágak, szakmák között a tudományos teljesítmények összemérése az említett módszerekkel szinte lehetetlen. Vagy megegyeznek a jelölt, jelöltek személyéről az illetékes tudományterület képviselője véleményét elfogadva, vagy megegyezés híján rontják az osztály közös jelöltjének esélyeit. A vizsgált korszak egészén végig húzódott az a gyakorlat, hogy az adott osztály kommunistái a "fehér házban" tartott pártaktíván az illetékes KB osztályok képviselőivel közösen vitatták meg, hogy a párttagok — függetlenül attól, hogy a jelölt tagja-e a pártnak vagy sem — kit jelöljenek. Az interjú-alany tanúsága szerint ezeken a fórumokon a párt illetékeseinek jelenléte sokszor formális 10/ Halász L.: A tudományos elit, az átlag meg az idézettség. = Magyar Tudomány, 1984.12.no. 972-979.p. 11/ Kulcsár K.: Hatékonyabban és illúziómentesebben. = Magyar Tudomány, 1987.6.no. 463.p. 12/ Interjú Falusné Szikra Katalinnal (Kézirat - TTI). 13/ Halász L. i.m. 976.p.
