Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990
2. szám - Tartalomjegyzék
143 lásokat. 1 A kérdés kényes jellege, valamint az egyetemeken perspektivikusan kialakítandó befolyás meghatározta a pártok reagálását. A problémát az MNFF pártjai a Budapesti Nemzeti Bizottság (BNB) harmadik ülésén, 1945. április 18-án vitatták meg. Az elnöklő Szakasits Árpád albizottság kiküldésére tett közvetítő indítványt, amely az autonómia megőrzése mellett érvényesítené a nemzeti bizottság szempontjait. Az ugyancsak szociáldemokrata Ries István viszont javasolta az autonómia felfüggesztését egy évre, amíg az igazolások lezajlanak. A parasztpárti Farkas Ferenc szerint nem az autonómiát kell felfüggeszteni, hanem azt kell biztosítani, hogy az igazoló bizottságokban ne a politikai, hanem a tudományos szempontok legyenek mérvadóak. A kommunista pártot képviselő Széli Jenő sem volt híve az autonómia felfüggesztésének. Az igazolásnak nem tulajdonított nagy jelentőséget. Megítélése szerint a tudományegyetemi professzorok közül csak keveseket érintene az igazoló bizottságok működése, hiszen nem politikusokról, hanem szakemberekről van szó. Végül a BNB úgy döntött, albizottságot küld ki, amelynek tagjai Supka Géza, Ries István, Széli Jenő, Némethy Jenő és Kovács Imre, valamint Beér János tiszti főügyész. Ez az albizottság dolgozta ki azokat a módozatokat, amelyekkel az autonómia érvényben tartása mellett is érvényesültek a BNB szempontjai. 2 Mivel az MNFF pártjai az igazolásoknak ezzel a formájával egyetértettek, a problémát többé nem vitatták. A Magyar Kommunista Párt lapja viszont szót adott az autonómiával kapcsolatos aggályoknak. A Szabad Nép május 17-i száma közölte Ádám Lajos sebészprofesszor nyilatkozatát az egyetemi autonómia értelmezéséről. Az autonómia "arra való, hogy a tudományos meggyőződés függetlenségét és szabadságát biztosítsa. Ez a hivatás egybevág a demokrácia általános célkitűzéseivel, de nem lehet az autonómiát úgy értelmezni, hogy az a fasiszták és a reakciós elemek védelmét szolgálja." Az autonómia létjogosultságával kapcsolatban kételyek fogalmazódtak meg Kemény Gábor oktatási reform tervezetében. A kommunista oktatáspolitikus úgy látta, hogy a múltban a szabad kutatások érdekében kívánták az egyetemek az autonómiát. Ha azonban a demokratikus fejlődés erkölcsi kényszere alatt nemcsak a professzorok, hanem negyedszázad tanításának szellemét is vizsgálat alá vesszük, az egyetemi autonómia nyűt kérdés marad. 3 Kemény nem mondta ki az autonómia megszüntetésének szükségességét, de adott formájában megkérdőjelezte annak jogosságát. Az autonómia eltérő értelmezése nem vezetett konfliktushoz az MKP és a többi párt között, mert a konkrét igazolási gyakorlatban az MKP sem volt radikálisabb a többi pártnál. 1. Ladányi A.: A középiskolai tanárképzés. In: Nevelésügyünk húsz éve 1945-1964. Bp.1965, Tankönyvk. 460 - 461.p. 2. A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946. Budapest,1975.103-104.p. 3. Kemény G.: Demokratikus iskolareform. = Embernevelés, 1945.l-2.no. 14.p.
