Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990
2. szám - Tartalomjegyzék
118 Küzdelem az Akadémia szellemi és szervezeti megújításáért Lukácsék Keleten, Neumannék Nyugaton, Szent-Györgyiék itthon vitték előre világszínvonalon a tudományt. Az 1945-től kezdődő új időszakban beláthatatlan lehetőséget jelentett a magyar modernizáció számára, ha sikerül a három részre szakadt tudományos műhelyt egyesíteni, a "második honfoglalást" a "második" ipari forradalommal párosítani. Ebben a közös szülőhaza, közelebbről a Magyar Tudományos Akadémia volt hivatott a központ szerepét betölteni. Ehhez az Akadémiát is meg kellett újítani. 1951-ben az MDP II. kongresszusán az MTA akkori elnöke Rusznyák István felemlítve olyan régi nagy tudósok szellemét mint a Bolyaiak, Jedlik Ányos, Semmelweis, Korányi, Eötvös Loránd, és elmarasztalva a két háború közötti Akadémiát, végül is megállapította: "A döntő változás 1949 végén történt, amikor Pártunk útmutatásai alapján az Akadémia megértette azt, hogy szakítania kell munkamódszereivel és célkitűzéseivel és el kell foglalnia helyét az ország építésében, meg kell találni a módot arra, hogy a népért való tudományt ápolja, azt a tudományt, amelyet a Párt és a kormány tőle elvár." 2 9. Ezek prózaian szólva Sztálin elvárásai voltak, amelyeket Gerő Ernő volt hivatott realizálni. Érthető hát, hogy ebbe a képbe az 1945 - 47 közötti küzdelem az Akadémia demokratikus átalakításáért "nem fért bele". Azt igyekeztek kitörölni az emlékezetből. Pedig az Akadémia 1945 utáni történetében valójában két gyökeresen különböző szakasz az 1945-47 közötti Szent-Györgyi vezette demokratizálás és az 1948 utáni Gerő vezette átszervezés. Az Akadémia válsága Az Akadémia két világháború közötti tevékenységében bizony akadt kivetnivaló. Nemzetközileg kiemelkedő tudósokat nem engedett be tagjai közé. Neumann János 1934-es jelölését például simán elutasították, 1938-ban pedig Ortvay Rudolfék már jelölni sem merték. A már Nobel-dijat nyert Szent-Györgyi rendes taggá választása is kétséges volt. Habsburg József viszont az elnöki székig jutott, a tudományosan jelentéktelen, de nyilas Orsós Ferenc pedig nagydíjat kapott. 1945. március 7-én egyfajta "házi puccsal" Komis Gyula ült József főherceg megüresedett helyére. Az 1945. április 26-i összes-ülés pedig a régi és az új világ képviselőinek összecsapása lett. Szent-Györgyi radikális reformokat követelt. Kornisék ettől elzárkóztak. Pedig még a háború alatt, 1943-ban éppen Kornis írt év29. A szocializmus építésének útján - A Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusának anyagából. Bp. 1946,Szikra. 4.p.
