Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989

6. szám - Figyelő

508 Sajnálatos módon ugyanez nem mondható el a közlésre szánt tudományos-műszaki információkról, mert nincsen olyan állami szakértői bizottság, amely megvizsgálná, tartalmaz-e a cikk valami újat. A tudományos folyóiratok megbízásából névtelen recenzensek ítélik meg az újdonságértéket, és kisebb mértékben a tudományos színvonalat. Ők pedig elég gyakran szubjektív ítéletet hoznak. Egy-egy publikáció tudományos jelentőségének objektív megítélése komoly nehézségekbe ütközik. Csak annyit lehet tulajdonképpen tudni, hogy közöl vagy sem valamilyen tudományos újdonságot. A publikációk ilyen jellegű felosztása gazdasági szempontból is indokolt, mert az ismeretközlő publikációknak lényegesen kisebb az értékük. Az intézetben folytatott közvéleménykutatás során a különböző információs források között a következő sorrend alakult ki: 1. tudományos folyóiratok (a kutatás befejezése és a közlés között kb. 2 év telik el), 2. referáló folyóiratok (kb. 3 év), 3. monográfiák, tankönyvek (megírásuk és kiadásuk hosszabb időt vesz igénybe, ezért itt az átfutási idő akár öt év is lehet), 4. kutatási beszámolók, jelentések, disszertációk (itt az első kísérleti eredményektől számítva 6-7 év is eltelhet). Az új összehasonlító elemzések eredményeképpen egy-egy tudományos osztály alkotói aktivitását a következő szempontok szerint lehet értékelni: az egy főre jutó évi publikációk száma, az eredeti dokumentumok száma, találmányi bejelentések száma. Vannak más módszerek is, de azok bonyolultabbak, munkaigényesebbek és néhány paraméter szubjektív megítélésétől is függenek. Az itt javasolt rendszer jóval egyszerűbb, könnyen alkalmazható számítógépre is, bár vannak még megoldatlan problémák. Például nehéz megállapítani, hogy milyen arány nevezhető optimálisnak az eredeti és az ismeretközlő publikációk között, mivel mindkettőnek van létjogosultsága. Feltételezhető, hogy minél több az eredeti publikáció, annál sikeresebb és magasabb tudományos-műszaki színvonalon oldják meg az alap- és alkalmazott kutatási problémákat, különösen akkor, ha a publikációk között a találmányi bejelentések részaránya magas, ugyanakkor, minél több az ismeretközlő publikáció, annál kevésbé dinamikus a kutatás. De semmi esetre sem ajánlatos az osztályok munkáját több éven keresztül kizárólagosan csak az eredeti vagy ismeretközlő publikációkkal jellemezni. Zarubinskij, G.M. -Kovalenko.I. V. et al.: Publikacionnaâ aktivnost' naucnyh podrazdelenij akademiéeskogo instituta. = Nauíno-tehniceskaá Informaciâ /Moskva/, 1989.1.ser.4.no. 6-10.p. D.M.Zs.