Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989

6. szám - Figyelő

507 gyakorlati szempontból és távlatilag fontos technológiák kidolgozása. E kutatások során keletkező tudományos-műszaki információ tükrözi a kutatások adott szakaszát. Tegyük fel, hogy a tudományos osztály publikációs tevékenységének és jellemzőinek viszonosságban kell lenniük a kutatási szakaszokkal. Ha ez így van, akkor a publikációs tevékenység mutatói alapján következtetni lehet a kutatások hatékonyságára. A publikációnak mint tudományos dokumentumnak az alapvető funkciói a következők: társadalmi, azaz a társadalmat elsődleges információkkal látja el; közvetítő, amely az adatok megismerésével, oktatásával és rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos; tudományon belüli, amely rögzíti a kutatások eredményét, a kutató prioritását és a szerzőséget, mennyiségileg értékeli az alkotómunka produktivitását. Míg a társadalmi funkció csak az elsődleges, eredeti információra irányul, addig a közvetítő és a tudományon belüli funkció rendszerint másodlagos közlések, már ismert információk alapján valósul meg, népszerűsít, valamilyen részletet pontosít, vagy a kutatás metodikáját magyarázza. Az utóbbi funkcióról megoszlanak a vélemények; vannak, akik azt mondják, hogy a tudományos munka produktivitását nem lehet mennyiségi alapon értékelni. Mások, ellenkezőleg, azt állítják, hogy ez meglehetősen pontos és objektív mutató, mert a kevésbé tartalmas, esetleg téves cikk is kelthet gondolatokat és lendületet adhat újabb munkák elkezdéséhez. A "tudományos dokumentum" és a "tudományos információ dokumentumforrása" kifejezések jelentését eddig még nem kellően pontosították. Ismeretes, hogy az informatikában a tudományos dokumentumoknak kialakult tipológiája van, amelynek értelmében feloszthatók elsődleges, új tudományos ismereteket vagy a már meglévőket módosító eredményeket leíró dokumentumokra (monográfiák, periodikákban megjelent cikkek, tudományos-műszaki beszámolók, találmányok leírása stb.) és ismeretközlő dokumentumokra, amelyek az elsődleges információkat dolgozzák fel (tájékoztató irodalom, referáló folyóiratok, fordítások, könyvtári katalógusok). Az elsődleges dokumentumokat inkább a tudományos kutatók, az ismeretközlőket pedig az információs szolgálatok közlik. Világos, hogy a publikációknak ez a fajta felosztása meglehetősen formális. A SZUTA egyik kémiai intézetében a besorolást másképpen állapították meg. Különválasztották azokat a cikkeket, amelyek új tudományos információt tartalmaznak és össz-szövetségi, köztársasági tudományos szaklapokban jelennek meg, valamint a találmányok, szabadalmak bejelentéseit. Egy másik csoportot alkotnak a már korábban megjelent információt ismertető tudományos publikációk: átdolgozott és bővített monográfiák, szemlék, lexikonok és enciklopédiák címszavai; olyan cikkek, amelyek külföldi folyóiratok és tájékoztató kiadványok számára készültek (referátumok, rezümék, előadások tézisei, a konferenciák, tanácskozások, szimpóziumok, sőt kiállítások anyagai, valamint reklámkiadványok stb.). A korábbi tipológia szerint ezeknek többsége is az elsődleges dokumentumokhoz tartozott. (Az eredeti tudományos dokumentumok 90 %-át a SZUTA folyóirataiba küldik közlésre.) Az új felosztás szerint világosan megkülönböztethetők az eredeti és másodlagos információk a találmányok bejelentése esetén, mivel itt kötelező a szakértői vizsgálat annak eldöntésére, hogy valóban megfelel-e a találmány kritériumának.