Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989

6. szám - Figyelő

503 köszönhetően képessé váltak arra, hogy a kutatásokat ipari alkalmazásra alkalmassá tegyék. Az észak-keleti és a Rhőne-völgyi iparvállalatoknak nagy szükségük volt műszaki és agrárszakemberekre. Nancy-ban ipari kémiai tanszék, Lyonban űj ipari kémiai főiskola létesült, általános és kísérleti kémiát, mezőgazdasági kémiát, ipari fizikát és alkalmazott ásványtant oktattak. A vidék lelkesedésével szemben a Párizsi Természettudományi Kar ellenezte az alkalmazott tudományok térnyerését, mondván, hogy egy alkalmazott kémiai tanszék vagy az ipari rajz-tanfolyam a Sorbonne-t egyszerű ipariskolává degradálná. 1896-ban a német egyetemekhez hasonlóan Franciaországban is két különböző doktorátust vezettek be. Az "egyetemi diploma" és az "egyetemi doktorátus" célja az volt, hogy Franciaországba vonzzák azokat a külföldi hallgatókat, akik eddig a német egyetemeket részesítették előnyben. Az egyetemi doktorátus nem tudományos értékében különbözött az állami doktorátustól, hanem abban, hogy elszakadt a francia közoktatás kedvelt ideáljától, az enciklopédikus szemlélettől. Furcsa módon a párizsi természettudományi kar nem kívánta, hogy a külföldi hallgatók száma növekedjék. Sőt egy 1895-ös dekrétum egyenesen megtiltotta, hogy a párizsi orvosi karra külföldiek beiratkozzanak. A vidéki egyetemek viszont éppen a külföldiek kedvéért kezdték meg a korszerűsítést. Míg 1895-ben Párizs fogadta a külföldi hallgatók 80 %-át, 1929-ben már csak 25 %-át. Az igazi meglepetés Grenoble volt. 1858-ban Grenoble-ban a tanárok esti előadássorozatot hirdettek meg a fizika, mehcanika, kémia, agráripar és a művészetek köréből. Ezek az előadások százával vonzották a középiskolásokat, egyetemi hallgatókat, munkásokat, katonákat, nyugdíjasokat. Hamarosan óriási fejlődés indult meg. 1883-ban bevezették a villamos áramot, 1895-ben Grenoble körzetének egyetlen erőműve több mint ezer kilowattot termelt. 1906-ban már Grenoble látta el Lyont elektromos árammal. Hamarosan megszülettek a különböző elektrokémiai üzemek. A természettudományi karon ipari elektromosságtan oktatását kezdték el. 1900-ban elektrotechnikai majd politechnikai intézet jött létre. 1907-ben papírgyártással, papírkutatással foglalkozó intézetet csatoltak az elektrotechnikai intézethez. Miközben 1900ban Párizs természettudományi kara elvetette az elektrokémia oktatását, Grenoble külön elektrokémiai és elektrometallurgiai előadássorozatokat szervezett. 1908-ban a párizsi École Polytechnique hallgatói továbbképzésüket Grenoble-ban kapták. Franciaországban a tudományos karrier csúcsa hagyományosan az akadémiai tagság. A 19. században az akadémiának 65 rendes, 100 levelező és 8 külföldi tiszteletbeli tagja volt. Az akadémia rendes tagja csak Párizsban élő tudós lehetett, és ez a rendelkezés egyike volt a francia tudomány decentralizálására irányuló törekvések akadályainak. Miután a két "vidéki", Grignard és Sabatier megkapták a kémiai Nobeldíjat, az akadémia speciális szekciót létesített hat olyan tudós számára, aki nem Párizsban dolgozik. Az 1920-as és 30-as évek gazdasági nehézségei a tudomány és az egyetemek helyzetét is befolyásolták. Új módszereket kellett keresni a kutatástámogatásra. Az eredmény a CNRS megalapítása volt 1939-ben.