Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
6. szám - Figyelő
501 feldolgozás, automatizálás, anyagkutatás, biotechnológia, nyersanyagok és energia) kiemelten foglalkoztak. A kitűzött célok elérésében rendkívüli jelentőséget nyert az NTA. A minisztertanács 1985-ben rendeletet adott ki a tudomány gazdaságosabb működtetése érdekében. Az akadémia e szerint köteles pénzeszközeinek mintegy felét ipari fejlesztési megbízások révén megszerezni, az állam csak a tiszta alapkutatást finanszírozza. Ez ideig még nem állapítható meg, hogy ez megadja-e az NDK népgazdaságának a kívánt és igen sürgető innovációs impulzusokat. A K+F területén foglalkoztatottak száma jelenleg meghaladja a 200 000-et (1970: 123 000). A foglalkoztatottak csaknem kétharmada rendelkezik felsőfokú végzettséggel (1970-ben 50%). Az NDK megkísérli az élet többi területéhez hasonlóan megtervezni a tudományos sikereket is. A tudományos sikerek tervezhetőségével kapcsolatban azonban kételyek merültek fel, mert az előre nem látható, valódi innovációkat, az igazi újdonságokat nemigen lehet tervekben rögzíteni. A tervezési gyakorlat hibája, hogy a sikert és a teljesítményt a tervteljesítésen mérik le. Mivel a tervekben csak a biztosan elérhető célkitűzések szerepelnek, fennáll a veszély, hogy nem jut érvényre az igazi újdonságokhoz vezető kreativitás. Az erős ipari kapcsolatok és az ebből adódó függőség miatt a kutatás túlzottan alkalmazkodik az ipar mindenkori igényeihez és félő, hogy az alapkutatásokra nem jut elegendő kapacitás. Az akadémiai intézetekben színvonalas tevékenység folyik. Említésre érdemes a rákkutatás, a lézeres sebészet, a csillagászat, az optoelektronikai építőelemek fejlesztése. Néhány akadémiai intézet nyugati megrendelésre is végez K+F tevékenységet, ami kemény valutát hoz az országnak. A valutahiány problémákat okoz a tudomány területén is, különösen a műszerellátásban, de gondot jelent a tudományos szakfolyóiratok sokaságának kellő példányszámú megvétele is. A devizaszűke és a COCOM-lista okozta problémák megoldása a Tudományos Műszergyártó Központ feladata. A központ több mint 1600 munkatársával, akik közül 600 tudományos és 700 műszaki szakember, az akadémia egyik nagy intézménye. A kutatóintézeti megrendelésre kifejlesztett készülékeket, mérőműszereket kis szériában (néhány száz darab) legyártják és piacra dobják. A központ kénytelen maga foglalkozni az előállítással is, hiszen az NDK-ban nincs olyan kis- és középipar, amely át tudná venni a termelést, a nagy ipari kombinátoknak pedig nem érdekük a kis szériás gyártás. Az NDK tudományos csúcsteljesítményeinek elmaradását azonban nem elsősorban az anyagi-műszaki ellátás hiányosságain, még kevésbé a kutatók rátermettségén és tehetségén lehet számon kérni, hanem sokkal inkább a bürokratikus akadályokon, a hiányzó motiváción és a nemzetközi tudományos közösségtől való elzárkózáson. Rost, P.: Forschen in der DDR. = Bild der Wissenschaft /Stuttgart/, 1989. l.no. 59-61., 64-66., 69-70.p. W.F.Zs.
