Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
6. szám - Figyelő
498 A nem orientált kutatás a felsőfokú intézményekben, a tudományos-műszaki közintézményekben (pl. CNRS) és a kutatási alapítványokban (pl. Pasteur és Curie Intézet) folyik. A tudományos kutatás teljes költségvetése magában foglalja az 1989-es polgári kutatási és műszaki fejlesztési költségvetésben szereplő 18,023 milliárd frankot és további 7,8 milliárd frankot, amelyből az intézetek infrastruktúráját és működtetését, valamint azokat az oktatókat támogatják, akik kutatással is foglalkoznak. Ez a költségvetés (amely nem tartalmazza sem a területi hozzájárulásokat, sem pedig az intézetek bevételeit), egyenlő arányban oszlik meg az egyetemi kutatások, a CNRS és a többi intézmény között. A francia egyetemeken 44 000 kutató-oktató dolgozik, legnagyobb részük megosztja idejét az oktatás és a kutatás között. 160 felsőfokú intézmény 4000 kutatóhelyén 10 000 mérnök, technikus és adminisztratív dolgozó segíti a kutatók munkáját. Az egyetemi kutatás leglényegesebb jellemzője, hogy minden területen jelen van, és a tudomány szinte minden ágát felöleli. A kutatás az oktatási folyamatban a képzés kivételesen fontos eszköze. Az egyetemi tevékenységet nem lehet elválasztani a nagy kutatási szervezetek tevékenységétől, hiszen a CNRS kutatóinak és egyéb dolgozóinak 60 %-a a CNRShez csatolt egyetemi intézetekben dolgozik, ugyanakkor 2700 egyetemi kutató a CNRS saját intézeteiben folytatja kutatásait. Az egyetemi kutatóhelyek három kategóriája különböztethető meg: — a CNRS-hez vagy az INSERM-hez csatolt intézetek, ahol az egyetemi költségvetési támogatás kiegészül a CNRS vagy az INSERM által szolgáltatott jelentős anyagiakkal, illetve személyzettel, — a tisztán egyetemi csoportok, amelyeket a közoktatási minisztérium kutatási igazgatósága előnyben részesít a nagy kutatási szervezetekkel szemben, amennyiben a szakértői vélemények kutatási témáikat a nagy szervezetek által benyújtottaknál értékesebbnek ítélik, — a B2-nek elkeresztelt laboratóriumok, amelyek az esetek többségében nem részesülnek jelentősebb anyagi eszközökben. A mintegy 9,5 milliárd frankra becsült kutatási ráfordításból 1,5 milliárdot kizárólag az infrastruktúra fenntartására és az intézetek működtetésére költenek. A bérekre több mint 84 % szükséges, így érthető, hogy az egyetemek igazán magas színvonalú kutatói munkát csak a CNRS-szel vagy az INSERM-mel szimbiózisban képesek folytatni. Az egyetemi kutatás nem egy problémával küzd. A nagy állami szervezetek befolyása egyre nyíltabb, hatásuk a témaválasztásra fokozatosan növekszik. Az egyetemi kutatás jövőjét leginkább a személyzet elöregedése fenyegeti, ami a 60-as évekbeli tömeges elvándorlás és a jelenlegi utánpótlási korlátozások következménye. Az állami kutatási szervezetek közül a legfontosabb a CNRS (Országos Tudományos Kutatási Központ). Ez olyan tudományos-műszaki közintézmény, amely saját, köztisztviselői státusú személyi állománnyal és pénzügyi önállósággal rendelkezik. A
