Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
1. szám - Szemle
27 A táblázatokból kitűnik, hogy az állam viszonylag jelentős és egyre nagyobb összegeket költ a felsőoktatásra, ami egyben a tudósutánpótlás képzésének bázisa. Lendületesen gyarapítja az alapkutatási kiadásokat és növeli az alkalmazott szférába juttatott kereteket is. Ezzel egyidejűleg fokozott figyelmet, illetve anyagiakat fordit a nemzetközi tudományos munkamegosztásra. Az állami szférába áramoltatott kutatási keretek bizonyos része más szektorokba kerül, az un. extra muros megbizások és együttműködések különféle formái révén. A tudományos együttműködési és más munkamegosztási formációk egyre sokasodnak és tartalmilag is gazdagodnak. Bővülésüket az állam elsősorban kedvezményes hitelek és adópreferenciák biztosításával ösztönzi. Főleg hosszabb lejáratú projektumok esetében a kormányzat támogatja bonyolult, drága kisérleti berendezések vásárlását, vagy használatát /ha az állami kutatólaboratóriumokban éppen hozzáférhetők/, vagy egyéb fontos K+F feltételek gyors megteremtését, beleértve akár különleges felkészültségű specialisták átmeneti igénybevételét, időleges rendelkezésre bocsátását. Ezt egyre gyakrabban teszi szükségessé a magánszektorban is teret nyerő interdiszciplináris kutatótevékenység és általában az, hogy a korszerű tudományos munka infrastrukturális, kvalifikációs és egyéb tekintetben mind magasabb követelményeket támaszt, s igy folyamatosan drágul. A költségek vállalásában fokozódik a változatos profilú, erőteljesen növekvő jelentőségű tudományos alapitványok, ösztöndijak szerepe, valamint a takarékosabb megoldásokat kináló nemzetközi kutatási kapcsolatok lendületes expanziója. A kockázati hitelnyújtók aktivitása is nő. A svájci magánvállalkozók nagyvonalúsága a K+F kiadások bővitése terén /1987-ben ez kb. 5,5 %-ot ért él/ jól tükrözi felkészültségüket az ezredfordulóra, amikor a világpiaci verseny középpontjába döntően a modern technológiák kerülnek, ezek válnak az üzleti sikerek tartós pilléreivé. Az állam ilyen beruházásainál többszörösen magasabb értékű privátszektorbeli kutatási ráforditások hátterében az a tényező is említést érdemel, hogy a multinacionális társaságok tudományos, innovációs és fejlesztési tevékenységüket előszeretettel koncentrálják Svájcra. Dinamikusan bővítik ilyen erőfeszítéseiket a svájci kis- és középvállalatok is. 4/ Egy uj felmérés szerint a svájci magáncégek K+F ráfordításai összesen 7 969 millió frankot tettek ki 1986-ban, ebből belföldre 4 915 millió került /ezen belül 26? millió un. extra muros tudományos tevékenységre, azaz felsőoktatási intézményeknek adott vagy más, saját laboratóriumaikon kivüli kutatási megbízásokra, know-how vásárlásokra/. E keret reálértékben mintegy 11 %-kal emelkedett 1983 óta, tehát évi átlagban kb. 3»6 %-kal. Ugyanebben a periódusban a magánvállalkozók külföldi K+F kiadásai még dinamikusabban növekedtek: 3 év alatt 37,1 %-kal bővültek, összegszerűen 3 054 millió frankot értek el. A cégek forgalmának értékében mérve a K+F terhek aránya I983 és 1986 között átlagosan 6,9 %-ról 7,2 %-ra 4/ WALSER, H.: Forschung und Entwicklung in der Schweizerischen Wirtschaft. = Die Volkswirtschaft /Bern/, 1988.3. no. 1б-18.р.