Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1988

1. szám - Szemle

49 KUTATÓHELYEK A kutató-fejlesztő helyek három fő formáját különböztetik meg Jugoszláviában: az önálló K+P intézeteket, a termelő szektor int egrált K+P egységeit, valamint az egyetemeket. Az önigazgatás elvének megfelelően egyetlen országos vagy köztársasági szerv sem gyakorol formális felügyeletet a kutatóhelyek fölött. A kutatóhelyek hálózata a második világháború után épült ki Jugoszláviában. Az 1985-ben számontartott 556 tudományos kutatószervezet közül 540 1945 és 1977, de többnyire 1950 és 1964 között alakult. 1964ig főként önálló K+P intézeteket alapítottak, 1965 és 1974 között gyorsított ütemben fejlesztették a termelő vállalatok laboratórumait és tervező irodáit. Az elmúlt évtizedben gyakorlatilag nem nőtt a K+P intézmények száma, a fejlesztés főként a vállalati kutató-fejlesztő helyekre összpontosul. A tudományos kutatás alapvető bázisát az önfinanszírozás alapján működő önálló K+P intézetek alkotják. E kategóriába tartoznak a legnagyobb tudományos intézmények, amelyek egyúttal a legszínvonalasabb és nemzetközileg is elismert kutatásokat végzik. Többségüket az ötvenes években az akadémiák alapították, de később önállóakká váltak. A tudományos és műszaki akadémiák tudományos központjai nem játszanak kiemelt szerepet az ország K+P intézményhálózatában. A jugoszláv akadémiák jelenlegi formájukban inkább tudós társaságok, semmint kutatóközpontok. Akadémia működik valamennyi köztársaságban és autonóm tartományban. Tevékenységüket lazán koordinálja a tudományos és művészeti akadémiák tanácsa, amely állandó székhely hiján a nyolc akadémián elosztva működik. Az egyes akadémiák módszertanilag, elméletileg koordinálják köztársaságuk, tartományuk tudományos kutatásait. Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában, Montenegróban, a Vajdaságban és Kosovóban az akadémia egyáltalán nem tart fenn saját kutatóhelyet, A saját kutatóintézetekkel nem rendelkező köztársasági és tartományi akadémiák informális kapcsolatot tartanak fenn a területükön működő kutatóközpontokkal, operativ központokat, bizottságokat állítanak fel a koordinálás ellátására vagy konkrét problémák megvitatására. Egyébként a viszonylag kis számú akadémiai intézet egyáltalán nem játszik alárendelt szerepet az ország tudományos életében. Magasan kvalifikált kutatóik és értékes anyagi eszközeik lehetővé teszik igen fontos alapkutatási) társadalom- és humán tudományos projektumok végrehajtását. Az önálló kutatóintézetek autonómok és önfenntartók. Szerződésekből tartják fenn magukat, melyeket termelő vállalatokkal, a kutató tevékenységben érdekelt önigazgató közösségek szövetségeivel vagy egyéb felhasználókkal kötnek. 1985-ben a 436 autonóm tudományos kutató szervezet összesen 14 849 témán dolgozott /ez az országban végzett kutatási témák 63 %-ának felel meg/ és az ország K+P ráfordításainak 73 %-át használta fel. Munkáik 17,6 %-át alapkutatásként, 48,5 %-á.t alkalmazott kutatásként és 33,8 %-ál műszaki fejlesztésként minősítették. A diplomás kutatók 44,3 %-a dolgozott a kutatóintézetekben 1985-ben.