Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1988
1. szám - Szemle
42 Az ipari K+F tevékenység eredményességét tükrözi, hogy 1983-hoz képest 1987-ben az amerikai késztermékforgalomban 15 %-ról 18,5 %-ra emelkedett az olyan javak aránya, amelyek három évvel korábban még nem szerepeltek a hazai termékkínálatban. /Az 1987. évi adat nem végleges./ A húzóágazatokban ennél az átlagnál jóval magasabb az uj termékek aránya, pl. a kerámia- és üvegiparban 30 %, a repülőgép- és űriparban 28 %, a gépiparban közel 42 %, a járműiparban mintegy 25 %. E folyamat arra utal, hogy növekedett az ipari K+F gyakorlatra orientáltsága, aminek hiánya miatt az elmúlt évtizedben sokan birálták e szférát. Ennek az irányzatnak a térnyerése ~ a dollárárfolyam 1985 utáni zuhanásával párosulva — a külkereskedelmi mérleg deficitjének mérséklése irányába hat. A K+F tevékenység haté konyságát korántsem tartják még kielégítőnek a szakértők az amerikai iparban. A keretek eddiginél gyorsabb ütemü értéknövelését sürgetik a polgári programok terén, továbbá a hazai és nemzetközi siku kooperációk széles körű, átgondolt bővítését — gazdaságossági és időnyerési szempontból egyaránt. 9/ Az ipar és az egyetemek közötti K+F együttműködésnek vannak ugyan hagyományai, de a kívánatos szintet még nem érte el munkamegosztásuk. A National Science Foundation szerint 1975 és 1985 között az iparvállalatok egyetemi kutatásokkal összefüggő közvetlen kiadásai mintegy négyszeresükre emelkedtek, elérték a 300 millió dollárt, majd 1987-ben a mintegy 600 milliót. /Ez az összeg nem tartalmazza a vállalatok részéről a felsőoktatási intézményeknek juttatott adományokat, alapítványokat, ösztöndijakat, felszerelés-kiegészitő hozzájárulásokat./ A technológiai verseny rohamos éleződése az innovációk felgyorsítására készteti az amerikai vállalkozókat, ami az egyetemi kutatókkal való kapcsolataik intenzifikálása irányába hat. Az egyetemeknek is előnyös e kontaktus, mert a kimagasló költségvetési hiány miatt az alapkutatásokra juttatott állami ráfordítások még az infláció mérvének arányában sem emelkedtek. Drasztikusan csökkent a berendezések beszerzésére jutó állami keret is, az 1966-ös 212 millió dollárról a nyolcvanas évek elején 22 millióra. A Yale Egyetem egyik professzora szerint kb. 10 milliárd dollárra lenne jelenleg szükség az egyetemek korszerű kutatási és oktatási felszereltségéhez. Az egyetemi kutatók fizetése is elmarad az iparban dolgozókétól, ami egyfelől érdekeltté teszi őket a vállalatok által finanszírozott K+F munkában, másfelől a szakemberek elvándorlásához vezet. A helyzet javitására a szövetségi államok fokozzák erőfeszítéseiket az egyetemi innovációk támogatására, Ю/ felismerve, hogy ezzel elősegítik a polgári csúcstechnikai iparágak fej9/ BARTA J.: Egyetemi-ipari közös kutatások az USA-ban. = Műszaki Gazdasági Tájékoztató, 1987.máj. 541-555.p. 10/ DERIAN, J.C. - LIAUTAUD.B. : Le role ,des états dans le développement des industries de pointe. = Problèmes Economiques /Paris/, 1987. febr.ll. 11-23.p.