Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1988
5. szám - Szemle
386 A kormány 1986/87-es K+F költségvetése 11,35 milliárd svéd koronát tett ki, ennek 3O %-át az Oktatási és Kulturális Minisztériumon keresztül juttatták el a felsőoktatási intézményeknek és a három kutatási tanácsnak, az orvosi /MFR/, a természettudományi /NFP/ és a humán- és társadalomtudományi /HSFP/ tanácsnak. 16 Jt-ot kapott az Ipari Minisztérium, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság /STU/, amely magába foglalja a műszaki kutatási tanácsot /TRC/ is. 25 %-ot kapott a Hadügyminisztérium, főként az Országos Honvédelmi Kutatóintézet támogatására. A Mezőgazdasági Minisztériumnak 6 % jutott. Ebből részesül az Agrártudományi Egyetem és a mezőgazdasági kutatási tanács /SJFP/. Mint a legtöbb fejlett országban, a kutatási tanácsok az egyetemi kutatás legfőbb finanszírozói. Az orvostudományi kutatási tanács évi 200 millió svéd koronával, a kormány orvosi kutatási ráfordításának mintegy 10 %-ával rendelkezik. Orvosi kutatásokra azonban az Oktatási Minisztériumon kivül még további három minisztérium is adhat megbizást. A feladatorientált /vagy szektorális/ kutatások zöme az egyetemeken és főiskolákon folyik, nem pedig a szakminisztériumok intézeteiben. EGYETEMEK A svéd felsőoktatási reform tiz éve zajlott le, hat egyetemet /a stockholmi, uppsalai, göteborgi, lundi, linköpingi és umeâi egyetemet/ érintett, melyekhez főiskolák és posztgraduális intézetek is tartoznak. A reform két döntő változást hozott: a felsőoktatás kapuit tágra nyitották a különböző társadalmi rétegek előtt, a döntéshozatalt jórészt decentralizálták. 2 0/ A decentralizálás révén az egyetemek rugalmasabban kezelhetik a központi oktatási és kutatási eszközöket. Autonómiájuk azonban viszonylagos, uj tanszékek indításához például a parlament jóváhagyása szükséges. "Extra" tanszéket az egyetem önállóan is szervezhet, de akkor nem kap fenntartásához központi támogatást. Ezeket általában a szektorális alapokból vagy magánadományokból finanszírozzák. Az önállóság növelését az egyetemek örömmel fogadták, a nem hagyományos tipmsu jelentkezők felé nyitást azonban már kevésbé. Az uj rendelkezés elsősorban azoknak kedvezett, akik már egy időt munkában töltöttek és felnőttebb fejjel kívántak továbbtanulni. A legnagyobb gond az orvosi egyetemeken volt. A stockholmi Karolinska Institutet hallgatóinak átlagéletkora 20-ról 28-ra emelkedett. Ez nem volt éppen szerencsés. Sokan nem voltak tisztában azzal, mennyi időt és fáradságot kívánnak az orvosi tanulmányok; még félállást is akartak vállalni családjuk eltartására. Ma az átlagos hallgatói életkor ismét 22 év. 20/ Universities. Survival after reform. = Nature /London/, 1987. nov.26. 340.p.
