Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1988

5. szám - Szemle

350 A tudományt mUvelSk és a tudományos kutatást irányitók körében a 60-as években merült fel sürgetően a tudományos kuta­tás eredményei értékelésének igénye. Ez az igény összefüggött azzal a felismeréssel, hogy a tudomány tudományának első törvénye szerint a tudomány -—mint nem zavart rendszer— minden vonat­kozásában négyzetesen növekszik, 2/ s ennélfogva a költségvetésből egy­re nagyobb hányadot igényel. A gazdasági fejlődés egyenetlenségei /tá­volról sem exponenciális növekedési üteme/ miatt minden országban meg kellett határozni a tudományos kutatásra és általában a K+F-re fordít­ható költségeket. Szükséges volt az is, hogy az erőfor­rások különböző tudományágak és szervezetek, intézmények közötti diffe­renciált szétosztását, a különböző pályázatok elbírálá­sát, bizonyos állásokra a pályázók közötti választást, az egyes orszá­gok tudományos potenciáljának, teljesítőképességének, eredményeinek a többiével való összevetését minél célszerűbben végez­hessék el. A tudományos kutatási eredmények értékelési lehetőségeinek, azok korlátainak, alkalmazhatósági kritériumainak jó áttekintését adja Martin és Irvine.3/ Véleményük szerint a mutatószámok csupán akkor használhatók értékelésre, ha "konvergálnak", azaz a külön­böző módszerek /publikációk számlálása, idézet-analizis, szakértői ál­lásfoglalás/ azonos /hasonló/ eredményre vezetnek. A konvergens parci­ális mutatók használatát többen vitatják.4/ Bármely értékelés kulcskérdése a viszonyítási alap. Nem rendelkezünk olyan ismeretekkel, amelyek a priori meg­szabhatnák, mennyi és milyen minőségű információt kell termelnie egy kutatónak, egy kutatócsoportnak, egy intézménynek, egy országnak ahhoz, hogy tevékenységét kitűnőnek, jónak, közepesnek, elfogadhatónak vagy elégtelennek tartsuk. Ezért az egyedüli lehetőség a hasonlónak a hason­lóval való összevetése, vagyis a teljesitmény relativ értéke­lése. Ezt két uton tehetjük meg: - célszerűen kiválasztott kutatócsoportok egyszerű tudománymet­riai, illetve bibliometriai mutatóinak összehasonlítása révén, 2/ PRICE,D.J. de Solla: Kis tudomány - nagy tudomány. Bp.1979. Akadémiai K. 81 p. 3/ MARTIN,B.R. - IRVINE, J.: CERN: Past performance and future prospects.I. = Research Policy /Amsterdam/, 1984.4.no. 183-210.p. 4/ KRIEGE,J. - PESTRE, D.: A critique of Irvine and Martin's methodology for evaluating big science. = Social Studies of Science /London/, 1985.3.no. 525-539.p. MOED,H.F. -VAN RAAN.A.F.J.: Critical remarks on Irvine and Martin's methodology for evaluating scientific performance. = Social Studies of Science /London/, 1985.3.no. 539-547.p. COLLINS,H.M. : The possibilities of science policy. = Social Studies of Science /London/, 1985.3.no. 554-558.p. MARTIN,B.R. - IRVINE,J.: Evaluating the evaiuators: A reply to our critics. = Social Studies of Science /London/, 1985.3.no. 558­575.P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom