Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1987
1. szám - Figyelő
57 ahol szükség van az állami intervencióra, meg kell szabni az állami beavatkozás mértékét. El kell határozni, mely területeken kell vezető pozició elérésére törekedni, hol elégséges a külföldi eredmények átvétele. A kutatásfinanszírozás döntő problémája a kutatói munka к v a n tifikálása, a szükséges ráfordítások és kutatási eredmények számszerű meghatározása. A K+F-et ösztönző politika megválasztása attól függ, hogy a technológia kínálati vagy keresleti oldalát, illetve a hardver vagy szoftver technikát részesitik-e előnyben. A kereskedelmi oldalon történő ösztönzés azt jelenti, hogy az állam megpróbálja eltávolítani azokat a gátakat, amelyek a gyakorlati igényeknek a kutatóhelyek felé áramlását akadályozzák, és igy a kereslet oldaláról ösztönzi a kutatókat. A kínálati oldalon való ösztönzés eszköze a meghatározott kutatási irányokra koncentrált közvetlen anyagi támogatás, a kutatómunkához szükséges infrastruktúra és szakemberállomány megteremtése. Olaszországban a kínálati ösztönzés érvényesül jobban a K+F programok közvetlen finanszírozása utján. A hardver előnyben részesítése azt jelenti, hogy az ipari termelést szolgáló technológiák kifejlesztésére törekednek. A legtöbb kutatás a hardver irányában halad, s ezért fennáll a veszély, hogy miközben a korszerű technológia anyagi feltételei megteremtődnek, nincsen megfelelő szinten képzett munkaerő, hiányzik a technika hatékony felhasználásához elengedhetetlen tudás, információ. A mikroszintü irányítás első eleme a megbízható adminisztráció, a kutatást közvetlenül irányítók naprakész tájékozottsága — mindez egyszerűsíti és hatékonyabbá teszi a kutatóhelyek és a külső megrendelők viszonyát. A hatékony irányitás lényeges eleme a kutatás gazdaságtana, a gazdaságossági megfontolások bevonása a programkiválasztás folyamatába, az aktiv finanszirozó-kereső politika. Stratégiai fontosságú az irányító szervek összehangolt munkája, a párhuzamos kutatások kiküszöbölése — ennek egyik eszköze a kutatáspolitikai döntéshozatal központosítása. Az olaszországi helyzetre alkalmazva a megállapításokat, ugy tűnik, elvi akadálya nincsen a kutatás állami irányításának, "mindössze" az irányítási módszereket, mechanizmusokat kell korszerűsíteni, erősíteni . — BIANCO, L. - D'ANSELMI,P.: Strengthening the management of public research policy in Italy. = Research Policy /Amsterdam/, 1986 .3.no. 149156.p. B.Cs.
