Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1987
1. szám - Figyelő
49 Az I98I és 1985 közötti tervidőszakban 170 kutatási programot fogalmaztak meg. Ebből 41 program lehetővé tette a tervperiódus folyamán a legfejlettebb technológia gyakorlati meghonositását, 129 kutatási területen alapvetően uj tipusu berendezések, technológiák vizsgálata folyt, illetve feltáró jellegű természet- és társadalomtudományi vizsgálatokat végeztek. A tudományos kutatások mindinkább célra orientáltakká váltak, ami megköveteli az interdiszciplinaritás erősítését, a területi és közigazgatási határok okozta akadályok kiküszöbölését. A jelenleg érvényes tudománypolitikai stratégia célja a legújabb technika meghonosítása és ezáltal az élet-és munkakörülmények javítása. Az 1970-es évek óta törekednek a tudomány és a gazdaság közötti kapcsolatok javítására. A tervezés nagy dilemmája a tervszerű fejlődés és a rugalmasság összeegyeztetése. Olyan tervezési rendszerre van szükség, amely segiti a hatékony tudományos munkát, s amely révén változatlan tudományos ráfordítás illetve kapacitás mellett a tudományos szféra teljesítő képessége 3-4—szeresére növelhető a következő 20 év alatt, s az ezredfordulóra a szovjet tudomány minden tudományterületen eléri a világszinvonalat. A gyorsítási program alapvető változásokat irányoz elő: - 15 éven belül meg kell duplázni a termelést, ami feltételezi a munkatermelékenység átlagos évi 2-2,5 %-os növekedését, - alapvető fejlődés szükséges a munka jellegében, a társadalmi légkörben és az anyagi jólétben, az életszínvonalban, - aktivizálni kell az egész társadalmi és politikai intézményrendszert, fokozni kell az önigazgatást és a szocialista demokráciát. A célkitűzések eléréséhez feltétlenül szükséges, hogy a tudományos kutatásra és fejlesztésre fordított összegek az eredmények gyakorlati alkalmazása révén megtérüljenek, a mobilizálható összegeket a legfontosabb feladatokra koncentrálják, a kutatók és a tudományos eredmények felhasználásában szerepet játszók érdekeltek legyenek a minél magasabb színvonalú munkavégzésben. Jelenleg a nemzeti jövedelemnek mintegy 5 %-át fordítják K+F-re, és közel 5 millióan dolgoznak ebben a tevékenységi szférában. Ez a hatalmas tudományos potenciál nincs megfelelően hasznosítva. A tudományos eredmények hasznosításának követelménye .megkívánja a gazdasági környezet átalakítását. A leglényegesebb tennivalók: - a gazdasági verseny erősítése, a közvetlen kapcsolatok kiépítése, a fogyasztók igényeinek szem előtt tartása, - az uj tipusu gazdasági feladatok elvégzését ösztönző árrendszer kialakitása, - a vállalati önelszámoló rendszer elterjesztése, a gazdasági ösztönzők hatékonyságának fokozása, a központilag megszabott feladatok számának csökkentése,
