Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1987

1. szám - Szemle

44 mogatják — az ipari megbízások vállalásának. Ennek viszonylagos súlya azonban nem haladja meg a 10-15 %-ot. A külső pénzforrások mobilizálásának két alapvető formája van: Állami eszközökkel támogatott, az iparvállalatok technológiai fejlesztését szolgáló megbízások. /Ezek az uj kormány intenciói szerint radikálisan csökkenni fognak: a vállalatoknak maguknak kell fedezniük fejlesztési programjaikat./ Általában hosszabb távú együttműködések alakultak ki és elsősorban a nagyvállalatokkal. A kis- és közepes vállalatok helyzete a kutatás és az innovációs potenciál szempontjából hátrányos. A programokat vegyesbizottságok irányítják, amelyekben helyet kapnak a CNRS, az iparvállalatok és a társfinanszírozó minisztériumok képviselői. Bár e programok általában több évet fognak át, az állam pénzügyi kötelezettséget /az esetleges politikai változásokra tekintettel/ mindig csak egy-egy évre vállal. "Normál" kutatási, müszerügyi szolgáltatások, bérmunkák. Bizonyos mértékig eltérő a GIS /Groupements d'intérêt scientifique = tudományos érdekű társulások/ szervezési formája, ahol a kezdeményező mindig a minisztérium és a cél egy — több vállalatot is átfogó — iparág vagy szakterület technológiai igényének közös kielégítése. HOSSZÚ TÁVÚ TERVEZÉS A magyar felfogás szerinti, "szervezetszerű" hosszú távú tervezési tevékenység sem a francia Tervhivatal /Commissariat Général au Plan/, sem a CNRS szintjén nem folyik. Ennek ellenére a két szervezet megállapodása és együttműködése alapján 1985-ben meghatároztak a 2005-ig érvényes fejlődési — gazdasági, társadalmi, technikai, tudományos — tendenciák felmérésére hét főirányt. Ezekben 5-8 fős operativ bizottságokat szerveztek, amelyek külső szakértők igénybevételével és hat hónapos intenzív munka után átfogó jelentést készitettek, melyeket egy kollokvium keretében /1985. november/ munkabizottságokban és plenáris üléseken megvitattak. A hét főirány a következő: 1. A foglalkozási strukture és az emberi munkamódszerek átalakulása a termelés automatizálása következtében 2. Az anyagtudomány, az anyag-átalakitás és -megmunkálás várható fejlődése 3. Az informatika és a híradástechnika fejlődése 4. Az urbanisztika, a lakásügy és a közlekedés terén várható változások 5. A biológia és általában az élettudományok fejlődésének várható kihatásai a közegészségügy, illetve a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés területén