Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1987

1. szám - Szemle

35 is. Általáb an a szakértői értékelés alkalmasabbnak tiinik a tudományági munka, mint az interdiszciplináris kutatás és a programok minőségének értékelésére, illetve eltérő tudományos t er öletek összehasonlítására, A legambiciózusabb értékelés Svédországban folyik: a szakértői értékelésnek alávetik a programokat, a kutatócsoportokat, az intézeteket, a tudományterületeket, az alkalmazott és az alapkutatást. Az eredményeket felhasználják az átfogó K+F stratégiák kialakításában, a jövőt érintő tudománypolitikai döntésekben. Összehasonlításokat végeznek más országokkal is, külföldi tudósokat és mérnököket is alkalmaznak a szakértői csoportokban. A tudományos kutatás és a képzés teljesítményének összevetésére alkalmaznak bizonyos mutatószámokat. A tudományos teljesítmény mennyiségi mérésére használják a különböző tudományterületeken működő tudósok publikációinak számát, a minőség megítélésére a publikációkra történő hivatkozások számát. A szakképzés leggyakrabban használt mennyiségi mutatószáma a főiskolákon és egyetemeken természettudományos és műszaki diplomát elnyerők száma. A hat ország teljesítményének ilyen módszerrel történő egybevetésekor előre kell bocsátani, hogy az angol nyelv használata előnyösebb helyzetet biztosit. A Science Citation Indexben feldolgozott publikációk 35 %~

a amerikai szerzőktől származik, mig Japán, Franciaország, az NSZK és Nagy-Britannia kutatóitól a cikkek 5-9 %-a. Az amerikai szerzők publikációira történő hivatkozások meghaladják publikációs részarányukat a legtöbb tudományterületen. Beszédesek a felsőoktatási adatok is. Az Egyesült Államok több első fokozattal rendelkező természettudományos diplomást képez, mint az öt másik ország együttesen. Az Egyesült Államokban, az NSZK-ban és az Egyesült Királyságban többen szereznek természettudományos diplomát, mint műszakit, Japánban és Svédországban fordított a helyzet. Mind a hat ország élen jár a tudományban, a technikában, a társadalmi-gazdasági fejlődésben, mégsem elégedettek helyzetükkel. Legfontosabb pro b lémáik közé a következőket sorolják: - nem megfelelő az egyetemek és az ipar közötti együttműködés a kutatásban, a képzésben, az információcserében; - az egyetemi és az állami kutatóintézetek előnybe helyezik a stabilitást a rugalmassággal, a gazdasági igényekre való gyors reagálással szemben; - a kutatók mobil itása nem kielégitő; - kevés a fiatal egyetemi oktató; - nem kielégitő az egyetemi kutatás és oktatás kapcsolata ; - az állami kutatóintézetek munkájának minősége és relevanciája nem megfelelő;