Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1986

5. szám - Szemle

417 DEC, az Apple, az Attari, a Unimation, a Computervision, a Microsoft, a Digital Research vagy a Visicorp, kellően illusztrálja az ágazat uj vállalatainak fontosságát. Ez az irányzat az OECD tagországok közül elsősorban az Egyesült Államokra jellemző, Japánban és más fejlett OECD országokban csak viszonylag kis számban jöttek létre kisebb innovációs vállalatok, a jelentősebb technikai, ipari és kereskedelmi kezdeményezések inkább a nagy ipari és szolgáltató vállalatoktól származnak. Van ugyan néhány — szintén jól ismert — kisebb vállalat is, pl. a Sinclair, a Nixdorf, a Norksdata, a Trallfa, a DEA, a Sord, a Daichi Kiko, a Mitel, azonban ezeket elnyomja a nagyvállalatok és leányvállalataik túlsúlya. A nemzetközi összehasonlításban szembetűnő különbségek kétségkívül történelmi és kulturális tényezőknek is tulajdonithatók, azonban ezek összességükben csak egy olyan strukturális tényezőt képeznek, amely kizárólag az ipar szervezeti formáira vonatkozik, s nincs semmilyen összefüggésben az egyes országok sajátos belső gazdasági fejlődésének egészével. Ezt az is bizonyitja, hogy pl. Japánban a nagy elektronikai vállalatok vagy vállalatcsoportok jelentős technikai és kereskedelmi sikereket könyvelhetnek el, vagyis az Egyesült Államok vállalkozási modelljétől való szervezeti jellegű eltérés nem jelent szükségképpen hátrányt. Ennek ellenére az amerikai gazdasági és államigazgatási szakemberek a fejlett, főként európai OECD országok helyzetét általánosságban elemezve helyesnek látják a speciálisan szakositott kisvállala tok létrehozását, s véleményük szerint ezek a tudományos-műszaki haladás fő hajtóerői a csúcstechnika szektorában. Ugy vélik, a nagyvállalati szervezeti forma igen alkalmas a technológiák átvételére és átvitelére, azok nagyüzemi alkalmazására, reprodukálására, de kevésbé eredményes akkor, amikor a termékeket vagy szolgáltatásokat első izben viszik piacra vagy ha ezeket valamilyen különleges alkalmazási területhez kell igazítani. A nagyvállalati szervezet ilymódon — éppen a gyors technológiai váltás és a technikai haladás korszakában, s különösen az ICC iparok területén — elégtelennek bizonyulhat más országokban is. A KOCKÁZATI TŐKE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN A VÁLLALKOZÓI KAPITALIZMUS A "vállalkozói kapitalizmus" kifejezésnek jelenleg két eltérő értelmezése ismeretes. Az első arra a helyzetre utal, amikor a tőke olyan nagy kockázatot jelentő befektetési lehetőséget keres, amely magas hasznot igér. Ez a meghatározás valamennyi nagy kockázatot rejtő és nagy lehetőségeket igérő beruházásra vonatkozik, függetlenül a pénzalapok eredetétől, azok allokációjának és felhasználásának módjától. Azok a pénzalapok tehát, amelyeket pl. valamely beruházói csoportosulás olajkutató berendezések vásárlására fordit, ebbe a kategóriába tartoznak.