Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1986

1. szám - Figyelő

47 a kollektivek szervezési kérdései kerülnek előtérbe. A tudomány szakemberállományának prognosztizálása nem választható el a tudományos kutatók anyagi-műszaki ellátottságának, a tudományos segéderőknek és az információellátásnak a vizsgálatától. Számolni kell továbbá egyrészt a népgazdaság igényeivel, másrészt az állam lehető ségei ve 1 , amelyhez mérten anyagi és pénzeszközöket biztosithat a tudomány számára. Ugyancsak figyelembe kell venni az előrejelzések készítésekor a tudósképzés formáit, módszereit, a jól képzett tudományos munkaerő újratermeléséhez szükséges időt. Az előrejelzés elkészítése előtt tanulmányozni kell a vizsgálandó terület — a tudományos munkaerő — kapcsolatát a tudományos potenciál többi alkotórészével, a népgazdasági ágazatokkal, a tudományos minősítési rendszerrel stb. A tudományos munkaerőforrás általános értékeléséhez többnyire a tudomány és a tudományos szolgáltatások területén foglalkoztatottak létszámát, a tudományos és tudományos-oktató szakemberek számát használják. Bár ezek a mutatók jellemzik a tudományos kutatás fejlődését, egymagukban nem tájékoztatnak a tudományos munkaerő minőségi összetételéről. Ezért szükséges további mutatók kidolgozása. A mutatók első csoportja a tudományos munkaerő népgazdasági eloszlását jellemzi. Ide tartozik a tudományos munkaerő megoszlása a tudományos szektorok szerint, a szervezettípusok szerint, a népgazdasági ágazatok szerint és regionálisan. A tudományos szektorok alatt az akadémiai, egyetemi, iparági és vállalati kutatásokat értik. A vizsgált szerve zettipusok közé a K+F intézeteket, az irányító apparátus kutatóhelyeit és az önálló laboratóriumokat sorolják. A népgazdasági ágazatok szerinti megoszlás a tudományos intézetekben és a különböző hivatalokban foglalkoztatottak létszámáról tájékoztat. A regionális megoszlás az ország egyes területeinek tudományos szakemberekkel való ellátottságát, társadalmi-gazdasági és kulturális fejlődésük lehetőségeit jellemzi. A mutatók második csoportja a tudományos munkaerő belső struktúrájára vonatkozik: életkor, nem, demográfiai struktura, végzettség, tudományos minősítés, beosztás, tudományágak és tudományos szakterületek szerinti megoszlás. I98O. évi adatok szerint a Szovjetunióban a tudomány és a tudományos szolgáltatások területén 4,4 millió fő dolgozott, a népgazdaságban foglalkoztatottak 4%-a. 1981 elején a tudományos és tudományos-oktató személyzet létszáma 1,4 millió volt, közülük 37 700 a tudományok doktora, 396 200 kandidátus. A tudományos dolgozók létszámának növekedése a hetvenes években felülmulta a népgazdaságban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak számának növekedési ütemét. A tudományban foglalkoztatottak kvalifikációs struktúrájának alakulását mutatja az 1. táblázat.