Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1986

1. szám - Szemle

32 megbízásából gyűjtik össze a kétévenként megjelenő Tudományos mutatószámok /US science indicators/ с. kiadvány számára. Az ISI /Institute for Science Information/ kiadásában megjelenő Science Citation Indexre támaszkodó adatbázis a forrása az 1-5.táblázatban közreadott anyagnak. A primer adatkészlet a világ 2000 vezető tudományos folyóiratának 1973-82 közötti anyagát tartalmazza, s több, mint 190 ország és földrajzi régió publikációs és hivatkozási adatait foglalja magába nyolc nagyobb tudományterületre s mintegy 100 részterületre lebontva. A bibliometriai adatok felhasználása a tudományos kutatási teljesítmények megítélésére a következő nézeteken alapul: a legtöbb uj tudományos ismeret a tudományos folyóiratokban található, ebből következik, hogy egy-egy szakterületen a publikációs adatok összevetése tájékoztat a vizsgált ország relativ tudományos teljesítményéről, annak trendjeiről', a tudományos közlemények hivatkozásainak számlálása felhasználható a kutatási eredmények tudományos közösségre gyakorolt hatásának mérésére. A brit tudomány értékelésére felhasznált adatokkal kapcsolatban három fontos tényezőre ke 11 felhívni a figyelmet. Először, az ISI adatok előnyben részesitik az angol nyelvű folyóiratokat, s igy az NSZK, Franciaország, Japán s a Szovjetunió tudományos produktuma nincs megfelelően képviselve. Másodszor, a trendadatok az 1973-ban már meglévő folyóiratokra támaszkodnak, igy az egészen uj folyóiratokat nem figyelik, az újonnan feltűnő vagy gyorsan fejlődő tudományterületek esetleg kimaradnak a megfigyelésből. Harmadszor, mivel a cikkeket ahhoz a tudományterülethez vagy részterülethez sorolják, ami a folyóirat profilja, a kisebb szakterületek, illetve az interdiszciplináris természetű témák publikációi "elsikkadhatnak". Az 1.táblázat szerint egy évtized "alatt a brit tudósok részesedése a világ tudományos publikációiból átlagosan 10 %-kal csökkent, a fizika területén 21, a műszaki tudományokban 20 %-kal csökkent, a biológiában 4 %~\al nőtt. Első pillantásra vigasztalóbb, hogy az 1975 óta tapasztalható lefele tartó trend 1980-ban két évre megállt a fizikánál és a vegyészetnél, a klinikai orvostudománynál pedig csekély növekedés is jelentkezett. Kérdés, a lefelé haladó trend megtorpanása folytatódni fog-e vagy csak időszakos jelenség. A hivatkozási adatokat tekintve a brit kutatók nemzetközi hatása nem mondható jelentősnek.