Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1986

1. szám - Szemle

27 A technikai mutatószámokat eredetileg azon hallgatólagos feltételezés alapján dolgozták ki, hogy az innovációs lánc az alapkutatástól az alkalmazott kutatásig, majd a kísérleti fejlesztésig és az újításokig terjed, növeli a termelékenységet, elősegíti a gazdasági növekedést. Az innovációs lánc "tudományhajtotta" modellje bizonyos fokig már érvényét vesztette: az ujitási folyamat nem egyetlen célra összpontosuló események lineáris egymásutánja. A sikeres ujitás több tényező függvénye, s ezek bonyolult módon kapcsolódnak egymáshoz. Az ujitás és a gazdasági növekedés között nem sikerült közvetlen kapcsolatot kimutatni. A műszaki változást számtalan technikai, gazdasági és társadalmi tényező befolyásolja. A technikai mutatószámok a változás azonnali és szándékolt műszaki és gazdasági következményeire koncentrálnak, más tényezők, mint a környezeti hatások, a munkafeltételekre gyakorolt hatás, a fogyasztói igények, a nem kívánatos és a közvetett hatások, figyelmen kivül maradnak. A mutatószámok további problémája, hogy a kutatási tevékenység és a technikai változás közötti kapcsolatot országos vagy makroszinten olyan adatok alapján próbálják leirni, melyek a technikai változást vagy hatékonyságot mikroszinten ragadták meg. A bibliometria felhasználása jelentősen fejlődött az EGB prágai szemináriuma után. Legegyszerűbb formájában a bibliometria a tudományos publikációkat veszi számba. Minthogy a publikációszám— lálás a termelékenység elnagyolt képét adja, a mutatószám specifikusabbá tehető, ha csak a tudományos folyóiratokban vagy a publikált konferenciaanyagokban ismertetett cikkeket veszik figyelembe vagy a publikációkat egyéb módon súlyozzák. A publikációk puszta száma azonban nem értékeli a termelékenységet, még kevésbé a minőséget, ezért bevezették a hivatkozás— e lemzést , amely a cikkek várható hivatkozási számának és a tényleges hivatkozásoknak az összevetésével, a társhivatkozások /cocitation/ elemzésével lehetővé teszi a tudományos áttörések előrejelzését, a tudományterületek fejlődésének vizsgálatát. 2/ A hivatkozáselemzés alkalmasnak tűnik a viszonylag kiterjedt K+F egységek összehasonlítására, ugyanazon tudományágon vagy szűkebb szakterületen belüli vizsgálatokra, elsősorban a természet- és élettudományokban. A hivatkozáselemzést célszerű kiegészíteni a vizsgált egység nagyságára, a rendelkezésre álló erőforrásokra vonatkozó adatokkal, és egyéb teljesítmény-indikátorokkal kombinálva használni. AZ ÉRTÉKELÉS KRITÉRIUMAI Az értékelési kritériumok függnek az értékelési céloktól és az értékelendő területtől, de elméletileg nem különböznek jelentősen az ex ante és az ex post helyzetekben. 2/ Ld.még VINKLER P.: A tudományos publikációk néhány értékelési módszerének összehasonlítása. = Kutatás-Fejlesztés,19Ö5.5•no. 359-379.p.