Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1985
2. szám - Szemle
142K+F A VILÁG NAGY RÉGIÓIBAN A K+F emberi és anyagi erőforrásainak a világ fő régiói közötti eloszlása az utóbbi évtizedben a K+F .centrumok elmozdulását mutatja. Különösen a K+F ráfordítások regionális eloszlásának változása jelentős, ahol is Európa és Ázsia /főleg Japán/ egyre növekvő mértékben veszi át a vezető szerepet az eddigi két fő K+F központtól: Észak-Amerikától és a Szovjetuniótól. A fejlődő országok /Afrika, Dél-Amerika, arab államok/ változatlanul igen csekély részesedéssel szerepelnek. A tanulmány a világot nyolc régióra osztja: Afrika /kivéve az arab államokat/, Észak-Amerika, Dél-Amerika, Ázsia /kivéve az arab államokat/, Európa, Óceánia, Szovjetunió, arab államok /Algéria, Egyiptom, Libia, Mauritánia, Marokkó, Szomália, Szudán, Tunisz, Bahrain, Demokratikus Jemen, Irak, Jordánia, Kuvait, Libanon, Omán, Katar, Szaúd-Arábia, Sziria, Egyesült Arab Emirségek, Jemen/. A kördiagrammok mutatják, az elmúlt évtizedben a K+F főleg négy régióra koncentrálódott: Észak-Amerikára, Európára, a Szovjetunióra és Ázsiára. E négy régió részesedése a világ K+F emberi potenciáljából nagyjából állandó a vizsgált időszakban, mig a K+F ráfordítások regionális megoszlása terén jelentős változások mentek végbe. E változások főleg Észak-Amerika részesedésének gyors csökkenését jelentik, amely az 1970-es 45 %-ról 32,5 %-ra esett vissza. Az igy keletkezett vákuumot egyrészt Európa, másrészt Ázsia töltötte be. A változások eredményeként e két régió ráfordításai teszik ki a világ K+F anyagi erőforrásainak kb. felét. Európa és Ázsia feltehetően a század hátralevő éveiben is fokozott erőfeszítéseket tesz a K+F tevékenység előmozdítására. A 3« táblázat adatai mutatják, milyen csekély Afrika, Dél—Amerika és az arab államok részesedése a világ K+F munkaerőállományából. Óceánia helyzete hasonló, bár ezt a térséget lényegében Ausztrália és Uj-Zéland, tehát két fejlett ország uralja. Ami a Szovjetunió részesedését illeti, meg kell jegyezni, hogy adataik nem teljesen összehasonlíthatók az UNESCO statisztikai standardjaival. A Szovjetunió a "tudományos dolgozók" létszámadatát adta meg, s ebben a kategóriában szerepelnek a nem közvetlenül tudományos tevékenységet végzők is, másrészt a teljes idejű és a részidejű alkalmazottak is. A K+F ráfordifási adatok esetében a "kutatásra forditott összegek" cimszó alatt a Szovjetunióban a költségvetésből és minden egyéb forrásból származó ráfordításokat szerepeltetik. Abszolút számokban a kutatói állomány régiók szerinti összlétszáma Észak-Amerikát kivéve növekedést mutat. Észak-Amerikában a kutatói állomány csökkent 1972-ig, utána 2-5 %-os évi növekedéssel érte el az 1980. évi 696 386 főt. A K+F létszám hullámzását az Egyesült Államok kutatóállományának változása okozta, hiszen ez teszi ki a térség K+F potenciáljának több mint 90 %,-át. Mig Észak-Amerika kutatói állománya a 7o— es évek elején stagnált illetve csökkent, az európai és ázsiai folyamatosan nőtt. Igy Észak-Amerikát 1971-ben lehagyta Európa, majd 1974ben Ázsia is. 1976 után Észak-Amerika jelentős erőfeszítéseket tett, hogy ujraépitse a kutatóállományát; ennek eredményeképp 1979—ben tul is haladta Ázsiát, de előnye igen csekély.
