Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1984
1. szám - Szemle
51 A vázolt elosztási rendszer egyik hiányossága, hogy a kutatások kétségtelenül eltérő költségigényéből fakadó különbségeket nem veszi figyelembe. Rendkívül nehéz lenne azonban az egyes kutatási területek —időben változó— költségigényességének felmérése. A jelenleg vázolt megoldás takarékosságra ösztönöz, és nagyobb költségeket igénylő kutatásokat csak akkor tesz lehetővé, ha tudományos eredmények megalapozták azokat. Az egyes tevékenységek közötti különbségek jóval nagyobbak a dollárigényeket, az import anyag, alkatrész, valamint a müszerberuházási keretet tekintve. Ezt a két keretet a működési rend nem szabályozza automatikusan. A pénz szétosztása a konkrét igényeknek, lehetőségeknek, az intézményi céloknak, a feladatoknak, a kutatási programokban való részvételi kötelezettségeknek, továbbá az igénylők korábbi kutatási eredményeinek az igazgatóság által végzett mérlegelése alapján történik, speciális bizottságok szakértő véleményére támaszkodva . Mig a disszertációkban, cikkekben, előadásokban realizálódó alapkutatási teljesítmény inkább kutató-arányos , az alkalmazott, illetve a fejlesztő kutatások eredményei jobban jellemezhetők a technikusokat és laboránsokat is magában foglaló összlétszámmal. Az egyes részlegek hatékonysága azonban a legjobban a közvetlen bérköltségekre vetítve hasonlítható össze. /Természetesen figyelembe kell vennünk az adott szervezeten belüli egyes tevékenységek eredményességének összehasonlításakor a közvetlen anyagköltségekre, illetve egyéb költségekre, a társüzemi szolgáltatások összegére, az állóeszközértékre /tehát az egész inputra/ vetített árbevételi, illetve nyereségadatokat is/. Ezek közül az 5. táblázatban a közvetlen bérköltségekre vetített adatokat tüntettük fel. Az "A"-részleg kutatónkénti támogatásának összege kevesebb, mint a "B"-é, de a közvetlen bérköltségre vetített támogatás mértéke azonos, vagy azért, mert a részleg összlétszáma nagyobb, vagy mert átlagbére magasabb. A PUBLIKÁCIÓS TEVÉKENYSÉG ÉRTÉKELÉSÉNEK ALAPJÁN TÖRTÉNŐ JUTALMAZÁS Az előzőekben áttekintett értékelési rendszer szigorúan megszabja az egyes kutatási részlegeknek évente egyszer juttatott publikációs prémium összegét. A jutalmazás célja, hogy a teljesítményt érdeme szerint elismerve egyre jobb eredményekre ösztönözzön. Ugyanakkor az indokolatlanul nagy és esetleg a munkán kivül egyéb tényezők /szerencse/ által is befolyásolt különbségeket ésszerű korlátok között kell tartani. Éppen ezért a működési rend mind az if-alapján számított pontoknál, mind az idézeteknél felső korlátokat vezetett be. Az egyes osztályoknak a tárgyévet megelőző három évben elért átlagos publikációs pontszámát /pontszám/kutató/ 100 %-nak tekintve, a jutalmazási szabályok kimondják, hogy csak ennek I30 %-áig számithatók bele a tárgyévi pontok az intézet publikációs jutalom-alapjába, az ezen a határon felüli pontoknak csupán 25 %-át lehet figyelembe venni. Az intézeti átlag /pontszám/kutató/ 200 %-ánál több pont azonban akkor sem vehető számításba, ha egy adott osztálynál az intézeti átlag 200 %-a nem éri el a saját hároméves átlag 13О %-át. A többletpontok viszont —amelyek az adott évi jutalomnál már nem játszanak szerepet— átvihetők a következő évre.
