Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1984
1. szám - Szemle
38 Akadémiai kutatóintézetekben a kutatói eredményesség anyagi elismerésének szinte egyetlen lehetősége —hiszen a fizetésben jelenleg alig nyilik mód differenciálásra— az éves "jutalmazás". A "jutalom" döntő mértékben a vállalatok és más intézmények számára végzett kutatómunka ellenértékeként befolyt összegekből, valamint a szabadalomhasznositási és —minimális hányadban— a termékelőállitási tevékenységből, valamint a költségvetési támogatás után képezhető összegből adódik. Célszerűbb lenne tehát ezt az összeget nem "jutalomnak", hanem teljesítményhez kötött nyereségrészesedésnek tekinteni, hiszen nem a munkaköri kötelességen túlmenő, különleges teljesítmény honorálásáról, hanem rendszeresen, az intézet tevékenységi körében mozgó munka után fizetett pénzről van szó. A pénz elosztása intézeti szinten a dolgozók különböző csoportjaira meghatározott kulcsok szerint történik. A kutatók kategóriájára jutó pénzösszeg 10 %-át az igazgatóság saját hatáskörébe utalja, s ennek szétosztásáról külön szempontok szerint dönt. A megmaradó összeg 70 %-át az osztályok árbevételének és nyereségének arányában osztja fel, 30 %-át pedig a tudományos teljesítmény jutalmazására forditja. Ennek a 30 %-nak 70 %-át a publikációs pontok /lásd később/, 30 %-át pedig az idézetek alapján kapják az osztályok. A TUDOMÁNYOS KUTATÓMUNKA EREDMÉNYESSÉGÉNEK ÉRTÉKELÉSE A tudományos munka értékelésére nem létezik csalhatatlan módszer, értékelésre viszont szükség van /elsősorban a kutatásirányitók részére és főként az anyagi eszközök korlátozott volta miatt/. A kutatómunka eredményeinek megítélésére a következő lehetőségek kínálkoznak : -szakértői állásfoglalás, - megítélés tudományos publikációk alapján: tudományos publikációk száma és visszhangja, az idézetek /számuk, "milyenségük"/, a publikációk értékelése a megjelenés helye szerint , - megítélés tudományos elismerés alapján: hazai vagy külföldi akadémiák tagjává választás, felkérés plenáris előadásokra, szerkesztő bizottságokba, tudományos társaságokba, bizottságokba, tudományos elismerések, dijak. A legcélravezetőbb az emiitett /és a nem emiitett/ módszerek alkalmazásának kombinációja lehetne. Technikailag azonban rendkívül nehéz /csaknem lehetetlen/ ezeket az értékelési módokat rendszeresen alkalmazni nagyobb kutatóegységek esetében. A komplex szakértői állásfoglalás objektivitásának biztosítása kis országok, s igy szoros szakmai összefonódások esetében nem valósitható meg. Nem könnyű a különféle egyéni, esetleg csoportos elismerések, dijak számbavétele sem /egy állami dij egyenlő két munkaérdemrend arany fokozattal?/. Nem részletezve tovább az egyéb lehetőségeket, inkább az általunk választott értékelési rendszer indoklását igyekszem megadni.
