Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1984
1. szám - Szemle
18 nyes kifejlesztéséhez, ezenkivül felbecsülhetetlen segitséget nyújtana a társadalomtudományi terminológiai szabványok kidolgozásánál is. Mindenképpen indokoltnak látszik tehát a deszkriptorbankok kifejlesztésére, illetve az ezt megalapozó társadalomtudományi terminológiai kutatások elmélyitésére irányuló erőfeszítések fokozása. Erre annál is inkább szükség van, mivel a társadalomtudományi területen működő kutatók közötti hatékony kommunikációt, illetve az eredményes működés perspektívájával létrehozható nemzetközi információs hálózat kiépitését különösen akadályozzák azok a megoldatlan problémák, amelyek az uj társadalomtudományi fogalmak jelölésével kapcsolatosak. AZ UJ FOGALMAK JELÖLÉSE Riggs az INTERCONCEPT rendszertervezetének megalkotásánál fontos szerepet szánt az uj fogalmak jelölésével kapcsolatos jelentéstani vizsgálatok tanulságainak. Ezek szerint sok félreértés adódik pl. abból, hogy az uj fogalmakat már meglévő —és egyéb, régebben kialakult jelentésekkel biró— szavakkal fejezik ki: ilyenkor igen gyakran az történik, hogy a szóhoz ennek régebbi jelentését, illetve több jelentés esetén a régebbi jelentések valamelyikét asszociálják. Ha viszont az uj fogalom tükrözésére neologizmust használnak, akkor más problémák jelentkeznek. Egyesek kategorikusan elvetik az uj szót, ami heves szakmai vitákat provokál; más esetekben pedig a merőben uj szakszó azáltal, hogy nehezen tanulható meg, nehezen is tapad meg a szakterület kutatóinak tudatában. Az uj fogalmak valóban uj voltának bizonyitása merőben más jellegű és jóval problematikusabb feladat a társadalomtudományok terén, mint a természet- és műszaki tudományokban. Amikor pl. egy biológus felfedez egy uj növényfajtát, vagy egy csillagász egy uj égitestet, rendszerint nem okoz különösebb nehézséget a felfedezés tényének, azaz az újnak a bizonyitása. Hasonló helyzet áll fenn akkor is, ha valaki találmányát szabadalmaztatja. Más a helyzet a társadalomtudományoknál. Tegyük fel, hogy egy kutató szociológiai vagy antropológiai kutatásokat végez Afrikában, vagy a Közép-Keleten. Kutatásai során a Nyugat-Európában és Észak-Amerikában kialakult és használatban lévő módszerekkel és fogalomrendszerrel dolgozik, mignem azon veszi észre magát, hogy olyan jelenségeket fedez fel, amelyek többé-kevésbé inkompatibilisek a kutató által ismert és alkalmazott fogalmi kategóriákkal és rendszerrel, és ez utóbbiak egyikébe sem erőltethetők bele. Ez a példa jól illusztrálja az uj társadalomtudományi fogalmak megnevezésével kapcsolatos dilemmát: a példában szereplő kutató az általa felfedezett jelenséggel kapcsolatos uj fogalmakat vagy a nyugat-európai és észak-amerikai fogalomrendszer terminológiája, illetve az ebből levezetett szakszavak segitségével jelöli — és ez esetben a szavak hagyományos jelentéséhez egy merőben uj jelentést rendel hozzá, vagy pedig azt a megoldást választja, hogy teljesen önállóan uj fogalmi nómenklatúrát épit fel és a megnevezést neologizmusok segitségével végzi el. Az első megoldás a tudományos közvélemény részéről problémamentes asszimilációt igér, viszont a félreértés kockázatát hordozza magában. A második megoldásnál szinte biztosra vehető a heves ellenállás, ami a meg nem értés veszélyével jár.
