Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1983
1. szám - Szemle
37 dalmi és történeti folyamat. A társadalomtudósok pedig megfeledkeznek arról, hogy az emberi társadalom és maga az ember is a természet része. Ez az ellentét az NSZK-ban sokkal élesebb, mint akár az Egyesült Államokban, akár Nagy-Britanniában vagy Franciaországban. A technikaellenességhez hozzájárul az NSZK iskolarendszere is, amely a társadalomtudományokra fektet nagyobb súlyt. A hirközlő eszközök, az ujságirók elsősorban a természettudományi kutatások negativ aspektusait emelik ki^ és kevés megértést tanúsítanak e tudományok iránt. A technikaellenesség elsősorban az áttekinthetetlen, elidegenedett, nyereségre orientált nagy technológiákkal szemben nyilvánul meg, erősiti a környezetszennyezés, a társadalmi elégedetlenség és a rossz közérzet. A fiatalok fokozódó technikaellenessége kihívást jelent az egész társadalommal szemben, és megingathatja a jövő társadalmának alapjait. .A-jtudományellenesség nem veti el teljesen a tudományt és a tudományos módszereket, csupán a tudományos és műszaki haladás irányának helyességét kérdőjelezi meg. A jövőben a tudomány valószínűleg decentralizáltan fejlődik, döntő szerepe lesz a számitógépeknek, a mikroprocesszoroknak. Az alapkutatásban sok a megoldatlan kérdés: az anyag szerkezete, van-e élet más bolygókon stb. E kutatásokhoz olyan nagyberendezésekre van szükség, amelyeket csupán a nemzetközi —elsősorban nyugat-európai— együttműködés keretében hozhatnak létre. Az emberiség előtt álló problémák az elkövetkező 50 évben a meglévő és kifejlesztésre kerülő technikai eszközök ésszerű alkalmazásával megoldhatók. Ezért lehet életveszélyes az emberiség számára a napjainkban tapasztalható technikaellenesség. A létfontosságú kérdések megoldásához a tudósok közötti kooperáció elmélyítése és interdiszciplináris megközelítés szükséges. A "nagytechnika 1' és "kistechnika" kérdésében véleménykülönbség van a nyugatnémet kutatók között. Egyesek azt vallják, hogy az emberiség problémái csak a nagytechnikává 1 oldhatók meg, mások a kisméretű, könynyen kezelhető technikát ajánlják, amely gazdaságilag is előnyösebb a nagytechnikánál. A nyugatnémet egyetemeken és főiskolákon is nő az elégedetlenség: az egyetemek megmerevedtek, a tanárok az állami hivatalnok szerepében feszengenek. Felmerült a magánegyetemek alapításának gondolata is, ami egészséges versenyt teremthetne az egyetemek között. A technikaellenességet nyilt vitában lehet és kell felszámolni, különösen sürgető lenne ez az iskolai oktatásban. Tervezik olyan uj tárgyak bevezetését, mint rendszerismeret, környezetismeret, etika, hogy a jövendő kutatók tudatában legyenek annak, amikor a világot vizsgálják,a sokféle szempont mellett saját értékítéleteiket is beleviszik a vizsgálatba.
