Tudományszervezési Tájékoztató, 1982
1. szám - Szemle
kapcsolatok hatékonyságát, racionálisabb területi egyensúlyt kiván biztositani, és hangsúlyozza az irányitott kutatások jelentőségét. Felmerült egy uj egyetemi kutatási ösztöndíjrendszer kialakításának terve is: az ösztöndij eredetileg 3 évre szólna, de két évvel, illetve az ösztöndijasok 50 %-ánál további 5 évvel meghosszabbítható lenne. 1980 nyarán 385 tudós folyamodott ösztöndíjért, amit közülük 100 nyert el. Az elkövetkező 4 évben évenként 100 ösztöndijat kivánnak létesiteni. Az első évben a költségek kb. 3 millió dollárra rúgtak. EGYESÜLT ÁLLAMOK Az elmúlt néhány évben számos fejlemény tekinthető az uj helyzethez való alkalmazkodás kezdetének. Az egyetemek rövid távra vagy meghatározatlan időre szerződést kötnek kutatókkal anélkül, hogy egyetemi státust biztositanának. 1978ban 4 000 kutató dolgozott ilyen feltételekkel az amerikai egyetemeken. Az uj kutatói állások nem függnek az egyetemi hallgatók számától és nem számitanak oktatói munkakörnek. Az alkalmazkodás másik formája a tanszéken kivüli kutatóintézetek létesitése. Az Országos Egészségügyi Intézetek /NIH - National Institutes of Health/ 7OO egyetemi kutatóközpont kialakitását támogatja évi 35О millió dolláros költséggel. A spontán alkalmazkodás formái azonban nem feltétlenül megfelelőek. Az Országos Kutatási Tanács oly különböző ösztöndijrend szereket értékelt, melyek célja a kiemelkedő kutatók visszatartása a kutatóintézetekben, amig állandó állások mag nem üresednek. Egyes szakértők egyáltalán nem tartják szükségesnek a kormány beavatkozását a kutatók állásproblémáinak megoldásába. Tudósok és egyetemek véleménye szerint a szűkösebb időszakban a tudományos munka szinvonalát biztositani lehet, ha a már meglevő csatornákon keresztül több támogatást juttatnak a kutatóintézeteknek, és nem speciális kormányprogramokkal létesitenek uj állásokat. Az egyetemek nem vennék jó néven, ha a kormány hatáskörébe utalnák a személyzeti döntéseket. A spontán alkalmazkodás és a piaci erők különböző szektorokba irányitják a fiatal kutatókat, feltehetően jut majd közülük az alapkutatások területére is. A tehetséges fiatal tudósok és mérnökök egyetemen kivüli elhelyezkedésének pozitiv hatása lehet a gazdaságra és a társadalomra nézve. Az egyetemi kutatók problémája nagyrészt abból adódik, hogy az egyetemeken magas az állandó kutatói állások száma; ennek a gyakorlatnak a megváltoztatása a szerződő felekre: az egyetemekre és a kutatókra tartozik. A 18 éves korcsoport zsugorodásának az egyetemi felvételekre gyakorolt hatását értékelő becslések nem tettek különbséget a felsőoktatási intézmények között: a felvételi arány feltehetően nem csökken a nagy egyetemeken, ahol a legjelentősebb tudományos kutatások folynak. KÖVETKEZTETÉSEK A leghatékonyabb intézkedést Franciaországban hozták, ahol évenként 3 %-kal növelik az uj állandó státusok számát a kormánylaboratóriumokban. Sem Kanada, sem az NSzK, sem az Egyesült Királyság nem gyarapította az egyetemi státusok számát. Azok a módszerek, melyekkel megpróbálják a fiatal tudósokat az egyete31