Tudományszervezési Tájékoztató, 1982

2. szám - Szemle

lágot behálózó információgyűjtő irodákkal és kiterjedt telekommunikációs rendszerrel rendelkeznek. Az üzleti csoportosulás vállalkozói szerepet is betölt uj cégek inditásánál. Az ötvenes és hatvanas években két csoportosulás hozta létre a petro­kémiai cégeket: a közös vállalkozáshoz a tagok adták a tőkét, a mérnököket, a vezetői gárdát. A hatvanas évek végére ezek a közös vállalkozások /melyek különösen gyakori­ak pl. a városfejlesztésben, az olajkutatásban és az atomenergia területén/ szinte teljes jogú csoporttaggá váltak. PATRIARCHÁLIS RENDSZER A nagy japán cégeknél az életre szóló alkalmazási rendszer hono­sodott meg. Mind a munkásoknak, mind a vezetőknek és a szellemi dolgozóknak a bére­zésében nagy a súlya a helyben töltött szolgálati évek számának. Ezzel ösztönzik az alkalmazottakat arra, hogy az aktiv életüket egyetlen vállalaton belül töltsék el. Ezt a rendszert azonban csak a legnagyobb cégek alkalmazzák, s csak az állandó sze­mélyzettel kapcsolatban. A nagy cégek foglalkoztatnak időszakos munkásokat és szerző­déses dolgozókat is, ami lehetővé teszi a munkavállalók számának rugalmas alakítását, a konjunkturális viszonyok változásához igazodva. Ilyen körülmények között a cégeknek megéri, hogy befektessenek a munkarő to­vábbképzésébe. A K+F területén dolgozókat vállalati költ s é g e n külföldi egyetemekre küldik, s számottevő a dolgozók munkahelyi továbbkép­zése is. Az emberi tőkeberuházások növelése elősegiti a műszaki változást. Hátránya, hogy a cégek nem élvezik a műszaki dolgozók mobilitásával járó előnyt, vagyis az uj információ gyors elterjedését, továbbá korlátozott létszámú a hozzáférhető, tapasz­talt műszaki gárda az uj és gyorsan fejlődő vállalatok számára. Az életre szóló alkalmazás egy másik igen jelentős vonása a műszaki változás szempontjából, hogy nincsen ellenállás azuj technikával szem­ben, hiszen sem a vezetőknek, sem a dolgozóknak nem kell félniük, hogy a műszaki fej­lesztés miatt elveszitik munkájukat, illetve csökken a fizetésük. A FEJLŐDÉS TÁVLATAI A fentiekből világosan kitűnik, mi minden segitette Japánban a műszaki haladást, a technikaátvitel sikerét. A japánok azonban egyre többet foglalkoznak azzal, mi a teendő a technikai felzárkózás után, hogyan fognak hozzájutni a jövőben a növekedés fenntartásához elengedhetetlenül szükséges fejlett technikához. Az aggodalmakat több tényező váltotta ki; az egyik legfontosabb, hogy mind nehezebb elfogadható áron tech­nikát importálni a multinacionális cégektől. Korábban ez nem volt probléma, hiszen a japán cégek nem voltak komoly versenytársak az exportpiacon, s a japán piac sem volt elég vonzó a multinacionális vállalatok számára. Napjainkban a legtöbb cég már nem licencértékesités révén, hanem uj termék eladása vagy uj eljárás sa­ját üzemében való hasznosítása utján kiván magának nyereséget biztosíta­ni. Több példa adódott arra —főképpen az elektronika területén— hogy a multinacio­nális vállalatok visszautasították technikai eredményük vagy szabadalmuk átadását ja­pán cégeknek, illetve ahhoz a feltételhez kötötték, hogy Japánban leányvállalatokat létesítsenek, s ezeken keresztül közvetlen beruházásokat eszközöljenek termékeik gyár­tásába és értékesítésébe. A technikai import-megállapodásokkal kapcsolatban többféle gond is felmerül, az átadók pl. exportkikötéseke t épithetnek be az egyezménybe. 1977—ben az A tipusu egyezmények egy negyede nem esett export-korlátozás alá, egy har­mada azonban kifejezetten megtiltott minden exportot, s a fennmaradó hányad egyes meg­határozott területekre, pl. a Dél-kelet-Ázsiába irányuló exportot korlátozta. 152

Next

/
Oldalképek
Tartalom