Tudományszervezési Tájékoztató, 1982
2. szám - Szemle
Az a tény, hogy a japán cégek K+F tevékenységük 98 %-át saját forrásból fedezik, jelentősen befolyásolja mind a hatékonyságot, mind a K+F irányitását. A hatékony s á g szempontjából a japánok megtakarítják a K+F külső finanszírozásával és végrehajtásával járó ellenőrzést, bár igy a párhuzamosság veszélye nemzetgazdasági szempontból kiterjedtebb. Ami az irányitást illeti, a vállalati finanszírozás esetén a K+F rugalmasabban reagál a profit ösztönzőkre és a piaci jelzésekre, ugyanakkor azonban a magánfinanszírozás túlsúlya azt is jelenti, hogy a nagy társadalmi haszonnal járó, de kevés profittal kecsegtető kutatások háttérbe szorulnak /pl. az energia, a környezetvédelem, az egészségügy, a lakásépítés stb.területén/. A japán K+F tevékenység egészen az utóbbi időkig jórészt adaptiv jellegű volt, mivel ez kevésbé bizonytalan, s gyorsabb megtérülést igér, mint az innovativ tipusu K+F. A KORMÁNYBEAVATKOZÁS SZEREPE Bár a japán kormány K+F finanszírozása alacsony arányúnak tűnik, más eszközökkel jobban ösztönzi az ipari K+F-et más országok kormányainál. Az ipart érintő kormánypolitika —az adópolitika, a kereskedelmi politika, a vámpolitika, a szabályozópolitika— általában jobban koordinált, és gyakorlatibb, mint más országokban. Amikor egy uj iparág fejlődésnek indul —mint pl. az autóipar a hatvanas években—, minden adó- és anyagi kedve zményt megkap: a kormány adómegelőlegező hitelt nyújt az importált technikáért fizetett szabadalmi dijakra, lehetővé teszi a K+F berendezések és az uj technika kommercializálásához szükséges felszerelések gyorsitott leirását, kölcsönöket nyújt félállami tulajdonban levő pénzügyi intézeteken keresztül, vámintézkedésekkel védi a fiatal iparágat a külföldi versenytől, külföldi nyersanyag szükségletét mentesiti a behozatali vámtól. Bizonyos japán iparágak —köztük az acél- és autógyártás— fejlődése szempontjából nagy jelentőségük volt a hatvanas évek utolsó harmadáig érvényesített importkorlátozásoknak, valamint a külföldiek tőkeberuházásait tartósan gátló intézkedéseknek. Kormánytámogatást Japánban általában az Ígéretes iparágak kapnak, de amikor "felnőnek", saját lábukra kell állniuk. A japán kormánynak szivügye, hogy az ország ne függjön egészségtelenül nagy mértékben a külföldi technikától. A technikavásárlási egyezményekben leszögezik, hogy külföldi érdekek nem irányithatják a fiatal iparágakat. Pl. amikor a Texas Instruments a hatvanas évek közepén leányvállalatot akart létesiteni Japánban, a japánok kikötötték, hogy a vállalatot 50 %-ban a Sony birtokolja az első három évben, és bocsássák a japán elektronikai cégek rendelkezésére azt a szabadalmat, mely döntő fontosságú volt az integrált áramkör-technika fejlesztéséhez. A kormány figyelme általában bizonyos iparágakra összpontosult, a hatvanas években az acél- és autóiparra, a hetvenes években a félvezetőkre és a számitógépekre.4/ A MITI SZEREPE A kormány iparpolitikai és K+F finanszírozási elveit 1949-ben a Nemzetközi Kereskedelmi és Ipari Minisztérium /М1Т1/ fogalmazta meg. Célja elsősorban a koordinálás, és nem az erőszakos irányítás. Elősegíti az információáramlást, az átfogó stratégiák kialakítását, korlátok közé szorítja a különböző vállalatok tulburjánzó tevékenységét, konzorciumokat hoz létre az egyetlen konszern —__ ( 3/ HOLDEN, С.: Innovation: Japan races ahead as U.S. falters. /Ujitás: Japán előretör, amig az Egyesült Államok meginog./ = Science /Washington/,1980.nov.14-, 752.p. 4/ PECK,M. - GOTO,A.: i.m. 234-235.p. 149
