Tudományszervezési Tájékoztató, 1982

2. szám - Szemle

látozás nélkül foglalkoztathatnak tudósokat és más munkaerőt. Noha a tudományos intézetek "piacra termelnek", mégis aktivan részt vesznek a tudománypolitika kialakításában. TUDOMÁNYOS DOLGOZÓK A tudományos dolgozók egyéni alkotómunkája jelentős szerepet játszik a tudománypolitika kialakításában. A szocialista önigazgatás elve feltételezi a kollektiv alkotást és szabad teret biztosit a dolgozó tömegek alkotási vágyának. A tudományos kreativ itás előfeltételeinek tartják az alkotás szabadságát, a tudományos ismeretek és információk terjesztését, a K+F tevékenység megválasztásának lehetőségét, a tudományos munka eredményeinek birtoklásához való jog biztosítását, a kutató tevékenység anyagi és erkölcsi elismerését. A szövetségi és köztársasági törvények nem korlátozzák a tudományos munka szabadságát, csupán a tudományos eredményekkel történő viszszaélést és más emberek jogainak megsértését tiltják. A TÁRSULT MUNKA SZERVEZETEI A tudományos kutatások hagyományos finanszírozási formáinak eltörlése elmélyítette a tudományos intézetek és a társult munka szervezeteinek kapcsolatait és azt eredményezte, hogy ezek a termelés és a társadalmi tevékenység különböző területein működő szervezetek is döntő szerepet játsszanak a tudománypolitikában. Önállóan döntenek arról, hogy mely tudományos feladatot végzik el közvetlenül, saját forrásukból és mit finanszíroznak átfogóbb kutatási programokra biztositott támogatások koncentrálásával. Az alkotmány szerint a tudomány fejlesztéséről közösen döntenek a tudományos dolgozók és a felhasználók, illetve finanszírozók. A társult munka tudományos szervezetei részt vesznek a tudományos kutatást érintő törvények és határozatok megalkotásában és érvényesítésében is. A tudomány, az anyagi termelés és a társadalmi tevékenység egyéb területein /egészségügy, oktatás, kultura stb./ működő szervezetek önállóan finanszírozzák a saját szükségleteiket kielégitő kutató és fejlesztő munkát. TÁRSADALMI-POLITIKAI SZERVEZETEK A tudománypolitikában igen jelentős szerepet játszanak a társadalmi-politikai közösségek is /főként közgyűléseik és végrehajtó testületeik révén/. Az önigazgatási szervezetek ugyanis nyereségre törekvő érdekszervezetek, a tudomány fejlesztése viszont nem alapulhat csupán a termelés és a gazdaságosság igényeinek kielégítésén. A tudomány belső fejlesztésének, a kultura fejlesztésének "magasabb érdekeit" testesitik meg a társadalmi-politikai közösségek /végső fokon az állam/ tudománnyal foglalkozó szervezetei.Jugoszláviában ezeket a szerveket is messzemenően demokrat i к u s s á tették, minisztériumi tisztviselők helyett a kutatók, a gazdasági szakemberek, a kultura és az egészségügy, valamint egyes közigazgatási szervezetek képviselőiből alakult kollektiv testületek kezébe helyezték a döntéshozatalt, törvényalkotást. A köztársaságok és az autonóm tartományok önállóan dönthetnek tudományos intézetek alapitásáról, munkájuk megszervezéséről, az alapkutatás és a fejlesztés célkitűzéseinek, prioritásainak meghatározásáról. A köztársaságok és a tartományok tudománypolitikáját szövetségi szinten koordinálják. Szövetségi szinten ni n с s e n olyan speciális kormány szervezet, mely egymagában felelős lenne a tudománypolitika kidolgozásáért, hanem három szervezet tö133