Tudományszervezési Tájékoztató, 1982

2. szám - Szemle

ÉVES JAVASLATOK Az éves költségvetési javaslatok is fejezetenként készülnek, szintén alapelőirányzatból és fejlesztési többletből állnak. Az alap-előirányzat az előző évi összegen felül megnövelhető a feladatokban, ill, a szervezetben végbement változások indokolt többletkiadási előirányzatával. Ugyanigy számitásba vehetők az un. szintrehozás költségei. Ez azt jelenti, hogy ha az előző évben menet közben jelentkezett egy feladat és költségei időarányosak, a tárgyévben ennek az előirányzatnak "szintre" kell kerülnie, egész éves előirányzat formájában. Az alap-előirányzatot növelő tételek még az un. automatizmusok: az éves népgazdasági terv előirásainak megfelelően az átlagbér és a dologi kiadások emelésére, az árfolyamváltozás fedezetére, valamint a társadalombiztosítási előirányzatok automatikus növekedésére forditandó összegek. A fejlesztési többlet az emiitetteken felül valóságos, további bővitési,fejlesztési igényt jelent, amelynek a tervekbe kerülése a tudománypolitikai döntések, a kiemelt K+F feladatok szükségletei alapján dől el. A pénzügyminiszter a- miniszterek, országos hatáskörű szervek vezetői és a tanácsok végrehajtó bizottságai által - benyújtott és egyeztetett tervjavaslatok alapján állitja össze az állami költségvetési tervjavaslatot, ami pedig a törvényerőre emelkedés után valamennyi érintett szerv számára köt e 1 e ző érvényű, s alapját képezi a költségvetési munkahelyek terveinek. KÖLTSÉGVETÉSI KUTATÓHELYEK A költségvetési kutatóhelyek gazdálkodási és érdekeltségi rendjében a közelmúltban jelentős változás következett be. 1981-től került sor a költségvetési szervekre vonatkozó általános szabályozás korszerűsítésére. Ennek leglényegesebb elemei: az un. egyszámlarend általánossá válása, ami a többcsatornás finanszírozás körülményei között a feladatvállalás és gazdálkodás elemi feltétele. Továbbá általánossá válik a költségelszámolás rendszere, amelyben az információ rendszer nemcsak az intézményeket, hanem különböző jellegű feladataikat is megfigyeli. Bár nem kifejezetten uj elem, mégis tisztázott kategóriáival korszerűsített mozzanat az uj szabályozásban, hogy egységes alapelvekre helyezi a különböző tipusu költségvetési kutatóhelyek eredményérdekeltségi rendszerét. Azok az intézmények, amelyeknek a tevékenysége közvetlen anyagi hasznot hozó értékmutatókkal nem jellemezhető és minősithető, un. maradvány-érdeke ltségben gazdálkodnak. Az önálló költségvetési szerv rendelkezésére bocsátott pénzeszközökből a kifizetett kiadások után rendelkezésre álló pénzeszköz a maradvány, amelynek növelése adja az intézmény érdekeltségét. A pénzmaradvány növelése pedig az ésszerű és takarékos gazdálkodás függvénye. Azok az intézmények, amelyeknek a tevékenysége kisebb-nagyobb részben vállalkozás jellegű, értékmutatókkal /árbevétellel, ráfordítással, eredménnyel/ mérhető és minősithető, az érdekeltségi alapok szabályozott képzésén és felhasználásán alapuló un. eredményérdekeltségi rendszerben gazdálkodnak. Ez utóbbi szabályozása 1982-től a költségvetési kutatóintézetek gazdálkodásában is számos poszton összhangba kerül a vállalati gazdálkodási rendben működő kutatóhelyekével és ezáltal várhatóan közelebb kerülnek egymáshoz a korábban nem egyaránt méltányos, sok esetben értelmetlen konkurrenciát támasztó vállalási feltételek. A tudománypolitikailag preferált kutatási feladatok, igy az országos ill. tárcaszinten kiemelt kutatások /OKKFT, OTTKT stb./ pénzügyi preferencia rendszerét jelenti az ugyancsak 1982-től bevezetésre kerülő un. állami megbizások rendszere. Ez egységes ösztönzést ad a kiemelt feladatok és programok meg124