Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

1. szám - Figyelő

Sokkal komolyabb érv, hogy a külső anyagi források "vadászása" beláthatat­lan feszültségeket teremthet az intézmé­nyeken belül. Hasonlóan hozzájárul a feszültség növekedéséhez a titoktartás kérdése. Ha valaki az egyetemi munkáján kivül még valamilyen magáncég számára is végez kutatást, akkor kollégájával eset­leg nem beszéli meg őszintén, hogy a kö­zösen végzett munkával kapcsolatban mi­lyen uj elképzelései vannak. A szak­mai féltékenység, az egyéni presztízs erősebben hathat, mint egyébként. Amennyire tehát a külső munka az iparral való kapcsolat erősítésén ke­resztül pótlólagos szellemi és anyagi energiákat teremt, ugyanannyira csökkent­heti is a meglévő kapacitások kihasznál­hatóságát . A legvadabb álláspontot vallók ugy intézik el a problémát, hogy az egyete­mek pártatlanságában eddig sem hittek, és mindössze arról van szó, hogy a kapi­talista magánérdek és az állitólagosan független és közcélú állami kutatás kap­csolatáról lehull a lepel. Ami még hátra­van az az egyes kutatók marakodása a kon­con, erre pedig nem érdemes tul sok fi­gyelmet szentelni. Való igaz, hogy a magánérdekek ál­tal mozgatott társadalomban az állam te­vékenysége sem választható el az alapve­tő érdekkonfliktusoktól, mindazonáltal régen bebizonyosodott, hogy az államot nem lehet egyszerűen a magánvállalkozá­sok fiókrészlegének tekinteni, és igy az állami kutatásokat sem lehet a magánku­tatás járulékaként elintézni. — Should academics make money outside? /"Maszekoló" egyetemi ku­tatók./ = Nature /London/,1980.jul. 24. 319-320.P. В.ПЙ. Tanácsok fiatal к u t а ­óknak A Nobel-dijas Sir Peter Medawar könyvet irt a tudósról mint cseppet sem különleges "ember-fajtáról". Könyvében többek között kifejti: A tudós nem létezik, csak tudósok vannak, olyan em­berek, akik vérmérsékletük különbözősége szerint a legkülönbözőbb dolgokat végzik, ráadásul a legkülönbözőbb módon. Vannak köztük gyűjtögetők, osztályozni-rendsze­rezni szeretők, detektív tipusuak és fel­fedezők, művészek és filozófusok. Vannak köztük misztikusok, sőt csalók is, hi­szen a tudósokról sem feltételezhető, hogy jobbak, mint a más foglalkozásúak. A tudósok emberek, és sem tul-, sem alábecsülni nem szabad őket. Emberek, akik dolgoznak, időnként elismerésben részesülnek és örülnek, ha teljes mérték­ben hasznosítják energiájukat. A legnehezebb elviselni az ered­ménytelenséget, átvészelni, hogy esetleg éveket áldoztak egy álomra, egy hipoté­zisre, amely végül is alaptalannak bizo­nyul. Maga a kutatómunka i z g a 1 ­mas, szórakoztató, de időigényét tekintve igen kimerítő foglal­kozás . Mi tesz valakit tudóssá? Sokan azt mondják,hogy a kíváncsiság.Ez ostobaság. A kíváncsiság óvodába való tulajdonság. Akkor talán a felfedezés? A tudás? Szerintem inkább az, ha valaki örülni tud annak, hogy tud valamit. Sok kezdőnek okoz gondot —főleg a nőknek— az önbecsülés hiá­nya. "Elég okos vagyok-e ahhoz, hogy ku­tató legyek?" - kérdezik önmaguktól és másoktól. Kár aggódni, nem kell bseninek lenni ahhoz, hogy valaki jó kutató legyen. Nem szabad alábecsülni az intellektuális készség szerepét a tudományban, de túlbe­csülni sem annyira, hogy ezzel elriasz­szák a jelentkezni akarókat. Különböző tudományágak különböző képességű embe­reket igényelnek és általában maguk a tudósok sem tartják magukat lángésznek. . Sokan könnyű szívvel otthagyják a tudományos pályát, sokan viszont csodál­kozva mondják, hogy még meg is fizetik őket —sőt néha igen jól— azért, mert valami olyan csodálatos dolgot csinálhat­nak, mint amilyen a kutatás. — MEDAWAR,P.: Advice to a young scientist. /Tanácsok egy ifjú tu­dósnak./ = New Scientist /London/, 1980.febr.28. 664-666.p. T 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom