Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

2. szám - Szemle

De miféle "korparancs"-nak engedelmeskedve vállalkozik végiilis Kuhn Planck "dekvantálására"? Látszólag egyszerű a válasz: két "inkommenzurábilis paradigma", a determinisztikus klasszikus fizika és a probabilisztikus kvantumelmélet közül kellett eltüntetni még a lehetőségét is bármiféle kapcsolatnak. Mert ha a nagy tudományos elméletek - amint az anarchista tudományfilozófia hirdeti - csakugyan idegen hitvilágokként állanak szemben egymással, ha csakugyan lehetetlen a racionális választás közöttük,ha a tudományt is - mint az irodalomkritikát többnyire - csak az "ugyanarról másképpen" ingere ösztökéli, ha egyik elmélet a természet megismerése szempontjából csak annyit ér, mint a másik, és ha csupán a "bármi, csak beváljék" eklekticizmusa toldozza-foldozza össze őket "módszer" vagy inkább "anti-módszer" gyanánt,33 akkor előbb-utóbb meg kellett próbálni eltüntetni a klasszikus és az uj fizika közül Planckot és Boltzmannt. Hiszen bennük félreismerhetetlenül tör föl az uj egy tőle idegen klasszikus fizikai "hitvilág" közepette, mindketten racionálisan döntenek - "ingadozásuk" ezt még inkább kiemeli - az uj mellett, nem ugyanarról akarnak másképpen szólani, hanem fölfedeznek valami addig mégcsak nem is gyanitott ujat, ami aztán az atomi méretek világában számtalan uj felismerés forrása lesz és ugy szervezi maga köré az egész mikrofizikát, hogy abban többé szóba nem jöhet "bármi". Megmaradnak ugyan a gondok, a megalapozás gondjai csakúgy,mint a konkrét megismeréséi,34/ ámde ez nem azt jelenti, hogy az uj fizika - már legelső lépéseiben is - nem segitett a maga területén a természet jobb megismeréséhez a réginél. És mindez Kuhn "eretnek" könyvéből csakúgy kiderül, mint a régi "ortodox" historiográfiából"; olykor még jobban is, tán mert a nem reájuk illő keret méginkább kiemeli a hiven idézett s használt források eredeti jellegzetességeit. Éppen ebből a szempontból fontos Kuhn remekül megkomponált históriája: pontosan megmutatja, hol volt elrejtve csapda. Mert Kuhn szép könyve végül is - akarata ellenére - azt igazolta, hogy a kvantumelmélet és a klasszikus fizika kapcsolata sokkal szervesebb és közelibb, mint eddig hittük. Magában az, ahogyan Kuhn "eretnek" történetében sorra megjelennek a századelő legnagyobb fizikusai Rutherford, Einstein, Nernst, Lorentz, Ehrenfest, Poincaré, Bohr -, hogy kvantumot "olvassanak bele" Planck "félreérthető" közleményébe, magában az elegendő bizonyíték Planck elsőrendű összekötő szerepére két fizikai szemlélet között. És ez a kikerülhetetlen és lényegi összeköttetés - függetlenül attól, hogy benne Planckot a régihez vagy az újhoz hisszük közelebb - önmagában szükségképpeni kapcsolatot teremt a két fizikai világfölfogás között. A kvantumelmélet uj, termékeny ág a klasszikus fizika Galileivel és Newtonnal kezdődő hatalmas törzsfáján. Szó sem lehet "összemérhetetlenségükről"; Kuhnt megfogta az inkommenzurabilitás csapdája. Csakhogy ez az összeköttetés egymagában még egyáltalában nem tisztázza a kapcsolat természetét. Fehér Márta tudományfilozófiai vizsgálataiban s disszertációjában35/ az "inkommenzurabilitás" Feyerabend- és Kuhn-féle fogalmának birálatából kiindulva kideritette, hogy tudományos elméletek összemérhetőségének problémája milyen nehezen kibogozható jelentéselméleti és logikai bonyodalmakat rejt, s ez a nehéz öszszemérhetőség a tudomány sokféle változással szaggatott és összekapcsolt fejlődésében 33/ FEYERABEND,P.: Against method. Outline of an anarchistic theory of knowledge. /Módszer ellen. Egy anarchista tudományelmélet vázlata./ London,1975»NLB. 339.P. 34/ Lásd pl.: JAUCH,

J. M. : Are quanta real? A Galilean dialogue. /Valódiak a kvantumok? Galileánus dialógus./ Bloomington,1973»Indiana University Press. 107 p. Jauch az elmélet legfőbb gondját abban látja, hogy a felépítéséhez szükséges "primitiv fogalmak és axiómák konkrét jelentése csak metanyelven fogalmazható meg, amely kivül esik az elmélet formai keretein. Az egészben a legnagyobb baj az, hogy a definiálatlan fogalmak megfelelő megválasztása és értelmezése már feltételezi az egész fizikai helyzet tökéletes ismeretét. Igy a kezdeteknél ott a fizikai tartalom s fogalmi képének kölcsönös függősége, ami sohasem eredhet egyszerű logikai folyamatból." I.m. 95.p. 35/ FEHÉR M.: A tudományos elméletek inkommenzurabilitásának problémája. Kandidátusi értekezés tézisei. Bp.,1977. 176